A dél-vietnamiak
A dél-vietnamiak nem olyan egységesek, mint az északiak. Nem volt meg az összetartás és a dél-vietnami kormány nem is törődött ezzel. Amikor a háború szele érződött, Észak-Vietnam sok diverzánst küldött délre, hogy az embereket átcsábítsák, s ez képezte a Vietcongot (VC) segítő egyik pillért. A másik táborban a kapitalizmus hívei voltak és az USA által támogatott dél-vietnami rezsim mögött sorakoztak fel. A többiek, a semlegességet képviselők pedig nem voltak nagy számban.
A VC egy olyan emberek csoportja volt, amely Vietnam egyesülését követelte. Hivatalosan Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Frontként ismerjük, melyet a lázadó VC-nek nevezték el, míg észak szabadságharcosnak tekinti őket. Követelik a Genfi Megegyezés megvalósítását, Diem és utódjai megbuktatását, az amerikai tanácsadók és katonák visszavonását és a szociális forradalmat Dél-Vietnamban, azaz a kommunizmus eszméjének bevezetését.
A VC főleg vidéken és a lerobbant külvárosokban volt uralkodó. Saját földalatti hálózattal rendelkeztek, melyet igen jól álcázták. Egy ártatlan viskó egy idős nénivel lehetett egy VC központ is, de ugyanúgy VC lehetett egy 12 éves vízhordó fiú. Lehetetlen volt felismerni őket. Ráadásul Észak-Vietnam támogatta őket, főleg a Ho Chi Minh ösvényen keresztül.
Ellenségük az antikommunisták voltak. Ezek az emberek főleg városokban éltek. A fiatalok a dél-vietnami hadseregben szolgáltak, a többiek élték az életüket. Az 1968-as Tet-offenzíva idején ők voltak a támadók áldozatai, főként Hueban. Saigon bukása után sokan közülük külföldre emigráltak, főleg az Egyesült Államokba, az otthonmaradtakat pedig átnevelő táborokba küldték.
A pártatlan emberek száma meglehetősen alacsony volt. Mindegy volt, hogy kommunista vagy kapitalista volt az uralkodó politikai rendszer. Művelték földjeiket, tenyésztették állataikat és élték az életüket. A falusiak viszont akaratlanul segíthettek a VC-nak, például azzal, hogy valakit elszállásolnak.
Dél-Vietnamban az élet békésebb volt néhány VC bombától eltekintve. A katonai műveletek jelenthettek még kellemetlenséget, mint például a Tet-offenzíva vagy a végső támadás 1975-ben. Az USA-nak köszönthetően Dél-Vietnam gazdasága valamivel jobb, mint északé. Délen nem volt szőnyegbombázás, nem támadták folyamatosan az amerikai haditengerészet és légierő. Ráadásul Délt dollármilliókkal támogatta az USA. Ma a két országrész azonos. A kommunista eszme és az amerikaellenesség be van ültetve az emberekbe már az iskolában. A kilencvenes évekbeli embargó feloldásával azonban megindult a gazdasági kapcsolatok kiépítése. Csak reménykedhetünk abban, hogy békében élünk együtt és elfelejtjük a múlt foltját.