Mai gondolkodás
Ma már persze mindez a múlté, de pár amerikai beavatkozás kísértetiesen hasonlít a múlthoz. Ilyen volt például a koszovói is, csak az 2 hónap alatt abbamaradt. Az oroszok már nem a régiek, s most még többen voltak ellenük, mint a '60-as és '70-es években. Majdnem egész Európa. A mai amerikai politikusok is sokszor kritizálják a vietnami háborút, de csak mértékkel. Egy ilyen utólagos vélemény az is, hogy a háború a megfelelő tervezés hiányában zajlott le, s kezdetben az amerikaiak rosszul ítélték meg annak jellegét. Kissinger még tovább ment, a saját véleményét hangoztatta egy fontos, de elveszített csatáról, amikor megpróbálták elzárni az északiak utánpótlás-vonalát: "A laoszi akciók terve kétségek és zúzavarok között született meg." A mértékletességet mutatja, hogy azért megpróbálják megérteni az akkori kormányokat is: "Senki nem gondolhatta, hogy ha Ho Chi Minh pártja győz, mindjárt meg is jelenik csapataival."
A hétköznapi emberek mára már elfelejtették a nagy tüntetéseket, a politika akkori hibáit. Viszont megmaradt bennük, hogy hol is van Vietnam. Mindenki tudja, hogy ott volt egy hosszú és népszerűtlen háború. Ma már nem beszélnek róla, de a veteránok ugyanúgy találkozókat szerveznek és emlékeznek. Emlékeznek erre a borzalmas háborúra, ahol bár a túlélési arány a legmagasabb, 82%-os volt, jobb mint addig bármikor, több mint 10000 amputáció történt. Ahol katonai rendőrséget kellett felállítani, mert már 20000 katona feküdt kórházban Hepatitis vagy kábítószer-túladagolás miatt. Közülük 5000 meg is halt. Nem beszélve arról, hogy miután visszajöttek, a katonák még mindig nagyon fiatalok voltak. Sokan akkor kezdték el az egyetemet, mint veterán. Ha azt mondja valaki: veterán, automatikusan is öregekre gondolunk, pedig ők 25 évesen is annak számítottak. Sokszor nem tudtak visszailleszkedni sem társaik közé a főiskolán Ezeket az emlékeket meg nagyon nehéz elfelejteni.