A kiábrándult fiatalok és fiatal veteránok
A fiatalok között viszont sokan kiábrándultak saját hazájukon, saját társaikon. Míg 1968-ban az ország egyemberként tüntetett a háború befejezéséért, amint kiderült, hogy Nixon megkezdi a vietnamizálást, mindenki elfelejtette a dolgot. Akik nem, azok érezték magukat csalódottnak. Egy volt egyetemista, aki tüntetett a háború ellen, így nyilatkozott: "Tavaly Terry Rubin (egy YIPPIE főszóló) eljött ide és azt mondta: tépjük ki gyökerestül ezt a rohadt rendszert. Az idén eljött és azt mondta, hogy fel kell iratkoznunk a listára, hogy az elnökjelölt küldött választáson részt vehessünk." Látható a szemlélet megváltozása. A nagy baloldali diákszervezetek (pl.: SDS) gyorsan eltűntek, a diákok egyszer csak a tanulmányaikkal kezdtek foglalkozni.
Valahogy elfelejtették, hogy bár most már nem amerikai katonák harcoltak, akkor is emberek százezrei haltak meg Vietnamban, hogy több ezer amerikai katona volt börtönben. Míg pár éve nemcsak a háború, hanem az egész politika ellen tiltakoztak, most már inkább szolgálják azt. Fontosabb lett a saját érdek, mint a világ emberei. A 70448 egyetem diákjainak többsége - ennyien tüntettek - felejtett. A kis létszámú kisebbség, ami még mindig nem értett egyet, csalódott. Nemcsak hazája politikájában, de társaikban is. Pedig ha logikusan gondolkodunk, akkor még nagyobb tüntetéseknek kellett volna elkezdődniük, amikor jöttek haza a katonák. Hiszen ekkor a My Lai-i vérengzés fotóihoz hasonlót láthattak, csak élőben, vér nélkül. Hadirokkantak ezrei jöttek haza, kábítószer-élvezők, testi és lelki nyomorékok. Egy volt katona: "Két bátyám is ott szolgált, ma mind a hárman hadirokkantak vagyunk. Én 17 évesen mentem el." Ennek elvileg még jobban meg kellett volna ráznia a közvéleményt.
Ehelyett mindenki a saját dolgaival foglalkozott. A veteránokat pedig nem látták szívesen. Nem akartak az emberek emlékeztetőt a borzalmakra. Nem akartak rokkantakat ápolni. A hazatérteknek pedig még nagyobb csalódás volt a visszatérés. Arra számítottak, hogy megértő környezetre találnak, hogy várják őket a barátaik. De mit találtak? Mindenki elutasította őket, a 2,4 millió Vietnamban harcoló katona közül sokan pszichiátriai kezelésre szorultak emiatt. Ezeknek az embereknek újra meg kellett tanulniuk élvezni az életet, újra kellett kezdeniük.