Előszó
Miért is ismerjük mi, Magyarországon Vietnamot? Miért ismeri a világ? Miért tudja egyáltalán minden egyes amerikai, mit jelent ez a szó? Hiszen ez egy kis és szegény ország, melyből oly sok létezik még a Földön. Mégis, miért vált ki mindenkiből valamilyen érzelmi megnyilvánulást, ha meghallja azt a szót, hogy Vietnam. Ezelőtt 50 évvel még az átlag ember nem is tudta, hogy létezik. Vagy ha igen, akkor sem ismert többet, mint hogy hol van és hogy kínai kinézetűek lakják.
Vietnamot a háború tette azzá, ami. A háború adott neki hírnevet, tette "naggyá", ismertté. Az a háború, melyet az Amerikai Egyesült Államok leghosszabb és legnépszerűtlenebb háborújának neveznek. Sokak szerint ez volt a rossz helyen megvívott rossz háború. Nemcsak a külső szemlélők, de maguk az amerikaiak is így gondolták. Ez volt az a hosszú harc, amely az éppen gazdasági fellendülésben levő országot megosztotta, kétségek közé sodorta, politikáját megingatta, közvéleményét felháborította. Ez volt az első háború, melyet minden polgár esténként a televízión keresztül nézhetett, mint egy filmet. Mindenki meghallgatta vacsora közben a híradót, amelyben mindig közölték, hány csata zajlott aznap, mennyi a sebesült, a halott és a fegyverveszteség. Nem csoda tehát, hogy amíg eddig az ilyen jellegű információk soha nem kerültek a nagy nyilvánosság elé, nem is voltak nagy tüntetések. De amikor mindenki ismerhetett - kis túlzással - minden adatot, és ki kellett teregetni a háború rossz oldalát is, az embereket felháborította a dolog.
Közben arról sem szabad megfeledkezni, hogy az USA-ban ekkor folytak a legelkeseredettebb és végső harcok az egyenlőségért, a feketék jogaiért, egyszerűen a civil jogokért. A második világháborúból győztesen kikerülő nagyhatalomnak nemcsak a külpolitikájában (hidegháború), hanem a belügyeiben is sok megoldatlan problémával kellett megbirkóznia. A John F. Kennedy által a hatvanas évek elején elkezdett a szegénység támogatására irányuló programot, a rasszizmus megfékezését, a feketebőrűek egyenjogúságát mind-mind meg kellett valósítani. Ezekben az években kezdett a diákság is mind inkább hangot adni a nézeteinek. Ekkorra jött el a lázadó nemzedék, lett divatos a hosszú haj, az LSD és a szakadt külső. Egyre több diákszervezet alakult. Meg akarták változtatni a politikát, az emberek gondolkodásmódját. Tele voltak energiával, mint minden fiatal. Olyanok voltak, mint akik készen állnak arra, hogy megváltsák a világot, és ezt a szándékukat előbb kis szervezkedésekben, majd tüntetéseken próbálták kinyilvánítani.