A háború 1964-68
Bár az amerikai gondolkodásban a vietnami háború 15-20 éves háborúnak számít, a tényleges harc csak 1964-ben, a Tonkini-incidenssel kezdődött. Az USA ebben az évben kezdte bombázni Észak-Vietnamot, amit a genfi egyezmény megszegésével vádolt. Mivel az ő függetlenségüket minden állam elismerte, nem volt joguk kiterjeszteni a kommunizmust a déli területekre. De közben nem vette figyelembe Amerika a dél-vietnami nép óhaját. Az északiak ezt kihasználva támogatták a déli szervezkedéseket, így egyre nagyobb befolyásra tettek szert a térségben, és ezt már nem nézhette tétlenül a nagyhatalom.
1964-ben nemcsak tanácsadóit védte az Egyesült Államok, hanem 1965. február 8-án elindította a Rolling Thunder, azaz "gördülő mennydörgés" hadműveletet, mely nem pusztán katonai, de rengeteg civil áldozatot is követelt. A légicsapások során viszont az amerikaik is sokat veszítenek. 1966 április 29-én az észak-vietnami jelentések szerint lelőtték az 1000. amerikai repülőgépet.
Délen eközben teljes káosz uralkodott. 9 hónap alatt 13 kormány állt az ország élén ezzel is erősítve a Vietcongokat, akik most már amerikai célpontokat is kezdtek támadni. 1964 decemberében elfoglalták Binh Gia falut, ami mindössze 40 mérföldnyire taláható Sai Gon-tól, így rájöttek az USA-ban, hogy sokkal aktívabban kell beavatkozniuk, s ennek eredménye lett a légihadművelet. Ez azonban nem érte el a célját, ugyanis a szovjet miniszterelnök, Alekszej Koszigin, Ha Noi-ba látogatott, és az oroszok nemsokára földről indítható légelhárító rekétarendszereket (SAM) is küldtek az északiaknak. Kína szintén egyezményt írt alá Ho Chi Minh-nel, melyben technikai és gazdasági segítséget ígérnek.
Közben délen Nguyen Cao Ky kerül hatalomra (1965), aki folytatta Diem megtorló politikáját, s ez kisebb diák- illetve buddhistatüntetéshez vezetett. Az USA folyamatosan katonákat vezérelt a térségbe, és más országok, mint Dél-Korea, Ausztrália szintén egységeket küldött. De hiába a '66 során 60000-ről 270000-re növelt létszám, mivel nem ismerték sem a Viet Congokat, sem az összekötőiket, így nem jártak sikerrel. Olyannyira nem ismerték ezeket az embereket, hogy kétségbeesetten próbálkoztak elfogni egy-egy összekötőt. Egyre több ember életébe kerültek a harcok, a kudarcok. Az egyik legnagyobb kudarcuk volt, mikor 1967-ben Dong Nam Bo-t, a felkelés központját támadták. Ott sem sikerült győzedelmeskedniük, pedig már a Hueycobra támadó helikoptereket is bevetették és már közel félmillió amerikai katona állomásozott Vietnamban, plusz az újonnan jövő új-zélandi és thaiföldi csapatok. Megközelítőleg 70000 katonát küldött Ausztrália, Dél-Korea, Új-Zéland és Thaiföld. A vereségek hatására '67 végén megkezdődtek a békére irányuló tárgyalások, de azok a déli kormány korruptsága miatt zátonyra futottak.