A hidegháború
A második világháború után a többségében romokban heverő országoknak katonailag két lehetőségük volt. Vagy a Szovjetuniót választották vagy az Amerikai Egyesült Államokat. Ez volt az a két ország, amely valamelyest könnyebben élte túl a háború okozta veszteségeket, s ettől kezdve ez a két nagyhatalom versengett egymással. A hidegháború korszaka elkezdődött. Ennek első konfliktusa a berlini blokád, amit a szövetségesek megoldottak a légi híd bevezetésével, s később kiegyeztek. 1949-ben az USA és a legtöbb nyugat-európai ország létrehozta a NATO-t, amely Európa szovjet megszállását akarta megakadályozni. Erre az 1955-ben aláírt Varsói Szerződéssel reagált a Szovjetunió és szövetségesei.
A nagyhatalmak nem csaptak össze, hanem megegyeztek az atombombák mellőzésében a környezetszennyezés miatt, és a helyi háborúkat támogatták gazdaságilag és katonailag. Ilyen volt Vietnam területe is, a kommunizmus és a tőkés rendszer hatalmi erőpróbája.
A 80-as évek végére már látható volt a hátrány a vasfüggöny mögött. A Szovjetunióban a tervgazdaság sorra hiúsult meg. Végül már amerikai gabonát importáltak, a gyárak elavultak, fenntartásuk csak terhet jelentett a büdzsére nézve. A szovjet tagállamok egymásután nyilvánították ki függetlenségüket, a fegyveres erők fellépése további tüntetéseket, megmozdulásokat eredményezett a többi tagköztársaságban is. A Szovjetunió 69 éves fennállása után szétesett. A többi kommunista országnál azonban differenciálódott a helyzet. Európában kormányváltások történtek, míg Ázsiában a régi rendszer maradt hatalmon.