Charles de Gaulle
Charles de Gaulle 1899-ben született Franciaországban. Mint a legtöbb háborús politikus, o is a hadseregben kezdte a pályafutását. Az elso világháború során gyalogosként szolgált. Elvégezte a katonai akadémiát, katonai és diplomáciai megbízásokat kapott. Több elméleti könyvet írt, melyek ragyogó intellektusként és jó stilisztaként mutatják be. Egyike az elsoknek, akik a páncélosokra és légierore épített aktív védelem elméletét kifejtették. A konzervatív francia katonai körök, felettesei ellenségesen fogadták álláspontját. Miután kitört a második világháború, 1940 májusában egy sebtében összeállított hadosztály parancsnokaként az általános összeomlás hangulatában is ragyogó sikereket ért el a fasiszta német csapatokkal szemben. Ezért júniusban hadügyminiszter-helyettessé nevezték ki. A kapitulációt elutasította, így Londonba emigrált. Megalakította a Szabad Franciaország Bizottságát, melynek élén a francia ellenállási mozgalom elismert vezetojeként tevékenykedett. Számottevo francia fegyveres erot szervezett. Észak-Afrika felszabadulása után székhelyét áttette Algírba. A szövetségesek normandiai partraszállása után ideiglenes kormányt alakított, melynek elnöke és a fegyveres erok foparancsnoka lett. 1945 októberétol a negyedik köztársaság miniszterelnöke lett. Mivel a katonai diktatúra gondolatát visszautasította, egy évvel késobb lemondott és megalakított egy polgári jobboldali pártot, de ezt az 1953-as választási vereség után feloszlatta. A politikai élettol visszavonult. 1958-ban lépett újra a politika színterére, és a nemzeti egység, a közrend és a francia nagyság jelszavával kormányt alakított. Az új alkotmány alapján létrehozott ötödik köztársaság elnökévé választották, és '65-ben újabb hét évre o lett az elnök. Franciaország külpolitikájában végig hazája önállóságát és katonai erejét demonstrálta, ezért atomarzenált hozott létre, majd kivonult a NATO katonai szervezeteibol (1966). Az olyan nemzetközi konfliktusokban, mint a kubai, izraeli stb. realista álláspontot képviselt, az atomcsend-egyezményt viszont nem írta alá.
De Gaulle kifejtette a francia kormány álláspontját az indokínai kérdésben is. Ez azért kicsit közelebb állt a franciákhoz, mivel 1954 elott még az o gyarmatuknak számított. Bírálta az USA-t, amely az 1954 évi genfi egyezmény megkötése után a volt francia pozíciók elfoglalására törekedett Dél-Vietnamban, Laoszban és Kambodzsában. Kijelentette, a genfi egyezményt aláíró 14 hatalom konferenciája az egyetlen út, amely Délkelet-Ázsiában a béke helyreállításához vezethet.
I1969 áprilisában, miután a szenátus és a területi igazgatás reformját a népszavazás elutasította, elnöki tisztérol lemondott, s az ekkor 70 éves politikus már soha nem tért vissza a politikai életbe.