|
Az elõzõ szakaszban a speciális relativitás elméletét vizsgáltuk és tanulmányoztuk. Ez az elmélet nagyon korlátozott, mert csak Galilei-féle rendszerekkel dolgozik, ami azt jelenti, hogy ezek nyugalomban vannak, vagy egyenleteses mozognak. Ilyen rendszereket eléggé nehéz találnunk a természetben, és egy jármû sem lehet ilyen rendszer egész idõ alatt. Egy mozgó jármûvet fel kell gyorsítani legalább egyszer ahhoz, hogy "mozgó" jármûvé válhasson. Eintein belátta, hogy az elmélete határokba ütközik, amikor megpróbálta azt gravitációs mezõkre alkalmazni. Belátta, hogy a speciális relativitáselméletet nem lehet alkalmazni gravitációs mezõkre vagy gyorsuló rendszerekre, így kifejlesztette az Általános relativitás elméletét, saját kutatásait alapul véve a gravitációs mezõkrõl, melyeket csillagászai megfigyelések alapján állított fel. Fontos dolog észben tartani, hogy a speciális relativitás bizonyítottan igaz az általános relativitásban is, tehát minden fogalom és következtetés a speciális relativitásról használható az általános relativitáshoz is. A matematikai következtetések és képletek az általános relativitásban meglehetõsen összetettek (csak a tudósok elég felkészültek ahhoz, hogy megértsék az ilyen szintû matekot), ezért csak az elmélet fizikai oldalára fogunk koncentrálni. Az Általános relativitás elmélete négy posztulátumra alapul, a kettõre a speciális relativitás elméletébõl, az egyenértékûség elvére, és az általános relativitás elvére; melyeknek mindegyike el lesz magyarázva a következõ leckékben.
|