Taj Mahal

A Tádzs Mahalt az indiai Agrában Sáhdzsahán nagymogul építtette a XVII. században szeretett felesége, Mumtaz Mahal mauzóleumául, aki 14. gyermeke szülésekor vesztette életét.
A történetírók szerint Mumtaz Mahal, 1612-ben tartott menyegzőjükön arra kérte férjét, hogy ha majd meghal, többet ne vegyen más asszonyt maga mellé, és olyan sírt építtessen emlékére, amely nevét örökre emlékezetessé teszi.
Az erődből délibábnak tűnő emlékmű húsz évig készült, a kor indiai építészetének remekműve. Légiesnek tűnő hófehér kupolája, sarkain őrt álló minaretjei, gazdag díszítése - mind indiai mestermunka. A főkaput Korán-idézetek ékesítik - természetesen ezek is onix berakások -, mint ahogy a hófehér márvány virágmotívumai. De ez utóbbinál az onix mellett drágaköveket, féldrágaköveket is találunk olyan bőséggel, hogy például egyetlen szegfűhöz harmincötféle karneolárnyalatot használt az egykori intarziamester.
Maga a sírhely egy 18 méter átmérőjű és 26 méter magas márvány mennybolt alatt nyugszik, de közvetlenül nem látható, ember nagyságú, csipkefinom márványrács védi az avatatlan szemek elől. A tér belső gazdagságát megsokszorozza a külső látvány: a sírhely előtti kertben lévő pompás szökőkutak visszfényében még légiesebbnek tűnik a márványköltemény. Sándzsahán minden vagyonát az építkezésre fordította. A világ neves mestereit összehívta és 20 000 munkásból álló sereget állított munkába. Az építkezés húsz esztendeig tartott. Tervét, hogy a Dzsamna folyó másik oldalára felépíti saját síremlékét - a Taj Mahal mását fekete márványból - fiai meghiúsították. A Tadzs Mahal 1983 óta a világörökség része.