A Katolikus Papság hierarchiája élén a pápa áll. Ő Jézus urunk földi helytartója- megválasztása imádságos környezetben kell, hogy végbemenjen, hisz nem mindegy hogy milyen személy képviseli ebben az életben Krisztust. A pápa nem adhatja le hivatalát, csak földi pályája végén. Halála után új pápát választanak a bíborosok.

Róma püspökének halálával a camerlengo személye kerül reflektorfénybe. A camerlengo-nak, akit a pápa nevez ki, rendszerint van egy másik tisztsége is a római kúriában. A pápa életében gyakorlatilag nincsen felelőssége. Munkája akkor kezdődik, amikor a pápa meghal, és a kúria vezetői már nem viselik hivatalukat.A camerlengo hivatalának története a XI. századra vezethető vissza, amikor a camera thesauraria (kincstár) kezelte a Szentszék pénzügyeit. Ennek a felügyelője volt a camerlengo vagy kamarás. A XV. századtól kezdve kötelező volt a bíborosok közül választani a camerlengo-t.

Bár feladatköre változott az évszázadok során, a camerlengo mindig aktívan részt vett a Szentszék gyakorlati, világi ügyeinek intézésében, tehát inkább pénzügyekkel és adminisztrációval foglalkozott, mint lelki vagy tanítóhivatali ügyekkel.

A camerlengo mostani feladatait VI. Pál pápa jelölte ki a Regimini ecclesiae universae kezdetű apostoli konstitúcióban, 1967-ben. Ezt egészítette ki II. János Pál pápa az 1988-ban kiadott Pastor bonus és az 1996-ban megjelentetett Universi Dominici gregis kezdetű konstitúciókban. A camerlengo ezek szerint elsősorban a Vatikán világi adminisztrációját felügyeli a pápai interregnum időszakában.

A camerlengo feladata a pápa halálának hivatalos megállapítása, a pápai lakosztály lepecsételése, az elhunyt pápáért felajánlott liturgiák vezetése, és a temetés menetének ellenőrzése. Ő hívja továbbá a világ bíborosait Rómába, és - három másik bíborossal együtt - ő koordinálja a Vatikán napi ügyeit. Ő a felelős a konklávé előkészítéséért, beleértve a Sixtus-kápolna átvizsgálását, a lehallgató-készülékek végett is. Az új pápa megválasztása után a camerlengo szerepének kiemelt fontossága megszűnik.

Boldog X. Gergely pápa a II. Lyoni zsinaton 1274-ben kihirdette az " Ubi pericolo" konstitúciót, amellyel hivatalosan létrehozta a konklávét, meghatározva annak működési feltételeit. A konstitúcióban foglalt előírások nagyon merevek és részletesek voltak. 10 nappal a Pápa halála után a bíborosoknak össze kell ülniük abban a palotában vagy egy közeli városban, ahol a Pápa elhunyt, a következő körülmények között: egyetlen teremben, falak és elválasztó függönyök nélkül, hogy egy közösségben éljenek, kijárás és mindenféle külső kapcsolat nélkül, a bíborosok egymás között folytatott titkos beszélgetését elkerülve. A konklávé kulcsait őrizet alatt kell tartani: a belső kulcsokat a kamerlengó bíborosnak, a külsőket pedig a konklávét kívülről felügyelő őr vigyázta. Az ételeket körforgós ablakon keresztül kell bejuttatni a bíborosoknak, alapos ellenőrzés után, hogy ne tartalmazzanak semmilyen jellegű üzenetet. Amennyiben 3 nap után nem hoztak döntést, a következő 5 napon csak egy fogást szolgálhatnak fel nekik délben és este. Az 5 nap elteltével, pedig csak kenyeret, bort és vizet kaphatnak.

Mint minden merész reform, boldog X. Gergelyé is akadályokba ütközött a megvalósítás terén. Két évvel életbelépése után V. Adorján és XXI. János eltörölték, és visszatért a hosszú széküresedések ideje. V. Celesztin Pápa 5 hónapos pápasága alatt, mielőtt lemondott volna, 3 pápai bullával ("Quia in futuram" 1294. 09. 28, "Pridem" 1294. 10. 27, "Constitutionem" 1294. 12. 10) visszaállította a konklávé szabályait, amelyeket az őt követő, 1 nap alatt megválasztott VIII. Bonifác pápa szilárdan megerősített. Azóta megszakítás nélkül tiszteletben tartják a konklávéra vonatkozó törvényeket, amelyeket azonban a körülmények és a tapasztalatok fényében többször módosítottak. Több pápa is bővítette a konkávéra vonatkozó törvényeket, egyre több részlet kiegészítésével és pontosításával. IV. Piusz az 1562-ben kiadott "In eligendis" bullával szabályozta a szavazás és a szavazatszámlálás módját. Más pápák a bíborosok és a kongregációk a széküresedés időszaka alatti hatáskörének és a választás lefolyása módjának meghatározásával foglalkoztak. Szent X. Piusz pápa az 1904. december 25-én kiadott "Vacante Sede Apostolica" konstitúciójában foglalta össze a korábbi pápák határozatait, tovább pontosítva azokat. Különös figyelmet szentelt annak, hogy véglegesen megszüntesse a világi hatalom bármiféle beavatkozását a konklávéba - erre okot az adott, hogy éppen az ő megválasztásakor, az 1903-as konklávén a krakkói bíboros-érseken keresztül I. Ferenc József császár, apostoli király vétót nyújtott be a fő esélyes Rampolla bíboros államtitkár ellen. VI. Pál pápa 1975-ben tette közzé a " Romano Pontifici eligendo " konstitúcióját, amelyet II. János Pál pápa 1996-os " Universi Dominici Gregis " konstitúciója váltott fel.