Szent Péter a tizenkét apostol egyike, Krisztus tanítványa, a katolikus tanítás szerint Róma első püspöke. Eredeti nevén Simonnak (homok, figyelő, hallgató) nevezték. Jézus Krisztus adta neki a Péter nevet, amely a görög Petrosz vagyis kőszikla szóból ered. Szent Pál műveiben gyakran nevezi Szent Pétert Kéfásnak is, hiszen ez az arámi változata a kősziklának. Az apostolok között a legjelentősebb alak, nevét minden írás először említi a tizenkét tanítvány közül. A hagyomány szerint Jézus Krisztus neki adta a mennyország kapuinak kulcsait. Mint a legjelentősebb apostol, nem véletlen, hogy Krisztus halála után ő került a keresztény vallás, az új vallás élére. A katolikusok szerint Péter a pápák, a halászok és Róma védőszentje.

X. Gergely pápa (1271-1276), alig négy napja emelkedett a pápai trónra, és azonnal meghirdette a tizennegyedik egyetemes zsinatot Lyonban. Ezen zsinaton, július 7-én született meg az Ubi periculum kezdetű dekrétum, amely szabályozta a pápaválasztó konklávék eljárásrendjét, és ezzel kialakult a mai pápaválasztó konklávé rendjének alapja is. X. Gergely szabályai egészen a 20. századig érintetlenek maradtak. Gergely a pápaválasztást a konklávéhoz kötötte, a választás gyorsítását úgy képzelte el, hogy azt minden külső befolyástól mentes és teljesen elzárt épületrészben kell megtartani. A háromnapos gyász megtartása után a bíborosoknak ott kell összegyűlniük, ahol az előző egyházfő meghalt, és az ide belépő bíborosok addig nem hagyhatták el a termet, amíg a választás a kétharmados többséggel érvényes nem lett.