Habemus Papam!

Mikor a bíborosi kollégium döntése egyértelművé válik, a kiválasztott bíborostól megkérdezik: Kívánsz-e pápa lenni? Bármennyire furcsa is a kérdés, mégis szükséges. I. János Pál pápáról például az a történet járja, hogy alázatból az első jelöléskor még nem fogadta el a kinevezést.

Ha azonban igent mond, elkezdődnek a legelső események. Hihetetlen és csodálatos ez a fajta választás. Itt abban a pillanatban, hogy megszületik a döntés, szertefoszlanak a nézetkülönbségek. Az új pápa elé térdelve fejezik ki a bíborosok hűségüket. Ezután a pápát egy másik szobába vezetik, amelyet "Könnyek termének" is szokás nevezni. Ennek két oka is van: a pápa örömében zokoghat, vagy azért, mert ekkor megszűnik önmagának lenni. Hatalmas felelősség kerül a vállára, és nem lesz többé magánélete. Nem csak saját magát, hanem egy világegyházat képvisel szavaival, tetteivel.

Ebben a szobában három különböző méretű fehér reverenda van előkészítve. Ezek közül választják ki a megfelelő méretűt, ami néha nem is olyan könnyű. XXIII. János pápa esetében például egyik sem volt elég nagy. Így aztán szét kellett bontani a varrásnál a ruhát, majd gombostűkkel újra összetűzni.

Az egyház és a világ gyásza, a "sede vacante", vagyis a széküresedés időszaka véget ér. A fájdalom helyét, amit a régi pápa elvesztése jelentett átveszi a találgatás. Az a több napos, hetes, vagy esetekben több hónapos izgalom eléri csúcspontját, amikor is felszáll a jól ismert fehér füst. Ha megkérdezünk valakit, mi a legjellegzetesebb jelképe a pápaválasztásnak, minden bizonnyal ezt jelölné meg. A kis kályha, ami már Isten tudja mióta szolgálja a pápaválasztás egyedüli célját, most ismét fehér füstöt pöfög. Míg a tömeg egyre duzzad a Szent Péter téren, odabent szertartásos rendben zajlanak az események.

Végül megjelenik a bíboros diakónus a főbejárat fölötti középső erkélyen. Ekkor a következő szavakat intézi a tömeghez: "Annuntio vobis gaudium magnum, habemus papam!" vagyis: "Nagy örömet jelentek nektek: van pápánk!" Ezután felolvassa a megválasztott pápa keresztnevét, majd kisebb szünet után a vezetéknevét. Ekkor a tömeg újjongásban és tapsviharban tör ki. Mindenki az új pápát ünnepli. Eközben a pápa megjelenik az erkélyen, és "Urbi et Orbi" (a városnak és a világnak) áldást oszt.

Néhány nappal később sor kerül a beiktatási szentmisére, mely jelképekben igen gazdag. Ekkor húzzák fel a pápa ujjára a halászgyűrűt, ami Róma város ajándéka. Ez nevét onnan kapta, hogy Krisztus emberek halászává tette tanítványát, Pétert. Majd a pallium kerül a vállára, melyen Krisztus öt sebének helyeit jelölik. És végül van egy jelkép, ami már nem fog megjelenni egyetlen beiktatási szentmisén sem. Ez a pápai tiara, amit VI. Pál pápa tett le, és azóta egyetlen pápa sem használt újra.