A számítógépek BEKAPCSOLVA és KIKAPCSOLVA állapotban lévő elektronikus kapcsolókkal működnek, így tárolják az adatokat. A számítógépek csak kétállapotú (más szóval) bináris formátumban levő adatokat képesek megérteni és használni. Az 1-esekkel és a 0-kkal a számítógép egy-egy elektronikus összetevőjének két lehetséges állapotát jelöljük. Az 1-es a BEKAPCSOLVA állapotnak, a 0-s a KIKAPCSOLVA állapotnak felel meg. Bináris számjegynek (más szóval bitnek) nevezzük őket.

A számítógépeken a leggyakrabban az ASCII (American Standard Code for Information Interchange) kódot használják az alfanumerikus adatok leképezésére. Az ASCII kettes számrendszerű számjegyeket feleltet meg a billentyűzettel beírt szimbólumoknak. Amikor a számítógép a hálózaton át továbbítja a BEKAPCSOLVA és a KIKAPCSOLVA állapotot, elektromos, fény- vagy rádióhullámok jelölik az 1-eseket és a 0-kat. Megjegyzendő, hogy mindegyik karaktert nyolc bináris számjegyből álló egyedi sorozat képezi le.

A számítógépek kialakításuknak köszönhetően BE/KI kapcsolókkal működnek, természetes számukra a kettes számrendszerbeli számjegyek és számok használata. Az emberek a tízes számrendszert használják, amely viszonylag egyszerűbbnek tűnik fel, ha a számítógépek által használt hosszú, 1-esekből és 0-kból álló sorozatokhoz hasonlítjuk őket. Tehát a számítógépek kettes számrendszerbeli számait át kell váltani tízes számrendszerre. Az is előfordul, hogy a bináris számokat hexadecimális (hex, tizenhatos számrendszerbeli) számokra váltjuk át. Így a hosszú bináris számok átalakíthatók néhány hexadecimális karakterré. A hexadecimális számokat könnyebb megjegyezni, ezért könnyebb velük dolgozni