Bénye:

A település a Bényei-patak magas domboktól ölelt völgyében helyezkedik el halmazrendszerűen. Első okleveles említése 1368-ban történt. Birtokosa a Bényei család. A török hódoltság után az elnéptelenedett falut a Fáy család felvidéki evangélikus szlovákokkal telepítette be. Népessége a XVIII. századtól emelkedett napjainkig. A szlovák lakosság sokáig őrizte kultúráját, anyanyelvét, amit a XX. században vesztett el. Lakossága kb. 2000 fő.
Említésre méltó az evangélikus templom, amely 1784-1794 között épült. A templomkertben Szent István szobra látható, valamint a világháborús hősök emlékére állított emlékmű. Továbbsétálva a főúton, régi házakat láthatunk. A főútról lekanyarodva a Lómen, vagy ahogyan a helyiek nevezik, a Dolina-völgybe érkezünk. Itt kerül minden évben megrendezésre a póni-fogathajtó verseny. A Leány-völgyben egy-egy időszakosan működő forrást találhatunk.

Farmos:

A település a Tápió-mente délkeleti részén, a Hajta-patak mellett terül el. Első okleveles említése 1420-ból való. A török megszállás kezdetén a település a szolnoki Mirliva-ház birtoka. A XVII. században Farmost a teljesen elpusztult falvak között említik meg. 1700 körül Zólyom megyéből telepítettek be több családot a községbe, akik lassan elmagyarosodtak. Az 1727-es jegyzőkönyv szerint többek között Bene Ádám, Kozma Boldizsár, gróf Grassalkovich Antal birtokolták, majd a XIX. században az Ivánka, Kass, Matolcsy és a Vizy családok voltak a főbb birtokosai. Ma a lakossága kb. 3600 főt számlál. A vasúttól nem messze található a Sziki tanösvény, amely a híres farmosi szikeseket mutatja be. A falu legmagasabb pontján áll a Matolcsy kúria. A faluban egy pici római katolikus templom áll. A nyugati részén található a Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi körzet részét képező Nagy-Nádas, illetve az azt körülvevő szikes legelők. Itt helyezkedik el a Rekettyés-láprét, amely számos ritka növényfaj élőhelye és a Tápió-mente legtöbb gólyafészke ezen a településen található.

Káva:

A Monor-Irsai-dombság legeldugottabb települése. Területén két nagy löszvölgy húzódik. A falu határában talált régészeti leletek bronzkori településre utalnak. Első okleveles említése 1375-ben történt. A XIV. században a Kálnai család, a XV. században még a Kápolnai családot is megemlítik. A XVI. századtól több birtokosa ismert. Az itt is jelen lévő szlovák lakosság a XIX. századig őrizte kultúráját, anyanyelvét. A település lakossága mindössze 670 fő. A faluban egy picinyke római katolikus és egy református templom található. A ma iskolaként működő Puky-kastély udvarán áll a tanítók fája, amely minden pedagógusnak emléket állít, aki a településen valaha tanított. A parkban a millenniumi, az I-II- világháborús emlékműveket és a Kölcsey szobrot tekinthetjük meg. Említésre méltó a Hosszú-rét és a Szélmalom-domb. Védett növények is megtalálhatók, mint pl.: az erdei szellőrózsa.

Kóka:

Területének jelentős részén a Gödöllői-dombság völgyei, dombjai húzódnak. Első írásos emléke 1254-ből való. A falu közel 150 évig a Kókai család birtoka volt, majd Zsigmond király 1424-ben Zsámbokot, Kókát, ás Almást Borbála királynénak adományozta, majd 1439-ben Albert király feleségének Erzsébet királynénak ajándékozta Kókát. A török időkben is lakott volt. A XVIII. században gróf Károlyi Ferenc, Laczkovics Imre és Muzslai Gábor is birtokolta a falut. A Rákóczi- szabadságharc idején az elmenekült magyarok helyére sziléziaiak jöttek, majd később a magyarok is visszatértek. A település kb. 4270 főt számlál. A közponban található parkban látható a Szent István szobor, gróf Széchenyi István kopjafája és az aradi vértanúk emlékműve is. Megtalálható még a falu alapítójának tekintett IV. Béla emlékműve, a római katolikus templom, a Margit-hegy kápolna, a falu hőseire emlékeztető Pro patria emlékmű, valamint a Kossuth Falumúzeum. A kiállítás érdekessége az ún. Kossuth korsó, melyből állítólag Kossuth ittjártakor ivott. A falu domboldalán a szőlőtermesztésnek évszázados hagyományai vannak, erről tanúskodnak az egykori pincesor ajtói a Beregkúti utcában.

Mende:

A falu nyugati határában ered az Alsó-tápió. A település neve feltevések szerint a török "mendöle", magyarul bárány szóból származik. Az ásatások bronzkori településre utalnak. A falu első megnevezése 1411-ben keletkezett oklevélben szerepel. A Mende és az Oszlár tulajdonosai között találkozunk Rozgonyi, Kőszáli, Werbőczy család nevével is. A török hódoltság végén teljesen elnéptelenedett. A Bosnyák család szlovák és német telepeseket költöztetett be, amit a Koháry család folytatott a XVIII. század első felében. Ma kb. 4100 lakosa van. A faluban található római katolikus templom, a klasszicista stílusú evangélikus templom, a millenniumi Szent István és a Hősi emlékmű.

Nagykáta:

Története a XII. századig nyúlik vissza, amikor is a Káta nemzetség Pest megyei ága telepedett le ezen a vidéken. A város határában feltárt falu valószínűleg Nagykáta Árpád-kori előzménye volt. Hiteles írott forrás, a Váradi Regestrum is említi Káta falu nevét 1221-ben. 1743-ban Mária Teréziától kapott mezővárosi rangot a település, városi rangot pedig 1989-ben. Jelenleg 13000 lakója van, de rajtuk kívül mintegy 50-60000 ember érdekeit is szolgálják az itt található hivatalok. középiskolák, egészségügyi létesítmények és kereskedelmi hálózatok. Látnivalók a településen a római katolikus Szent György templom, a város millenniumi emlékműve (Törley Mária alkotása), a Keglevich kastély, ami ma polgármesteri hivatalként működik. Itt volt Görgey főhadiszállása 1849. április 04-én a Nagykáta határában zajló győztes tápióbicskei ütközet idején, melynek sebesültjeit Kossuth maga is meglátogatta., továbbá a XVIII. században épült Keglevich-kápolna. A pihenni, kikapcsolódni vágyók ellátogathatnak a gyógy-és termálfürdőbe. A város külterületének jelentős hányada a Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet része. Ide tartozik a mocsár és láprétekkel tarkított árterület, fokozott védelemben részesülnek a védett növények és állatfajok.

Pánd:

Az Észak-magyarországi középhegység, Cserhátvidék, Gödöllő-Monori dombsága Monor-Irsai dombságában fekszik. A Középmagyarországi régió, Tápiómenti kistérségéhez tartozik Pest megyében. A legközelebbi város Nagykátától 13 km-re.A település első okleveles említése 1275-ből való. Ma már 1850 főnyi lakosságú község.

Szentlőrinckáta:

A faluról az első említés 1273-ból való. XVI. század közepétől török megszállás alá került, majd szinte teljesen elpusztult. A településen megtekinthető faluház, katolikus templom, a főút kereszteződésénél található a Hősök kertje, ahol a hősi emlékművet építették.

Szentmártonkáta:

Feltehetőleg honfoglalás kori település. Oklevél először 1349-ben említi. A Káta nemzetség birtoka volt 1663-ig. A Tápió-vidék más településeivel ellentétben a török uralom idején fennmaradt, protestáns lakosai Nagykátáról települtek ide. A falu mellett 1704-ben és 1710-ben kuruc sereg táborozott. II. Rákóczi Ferenc is tartózkodott itt, ezt bizonyítják Szentmártonkátán keltezett levelei is. A település a XVIII. századtól a Prónay, majd Battha család tulajdona. Az utóbbiak 1787-ben épületet adományoztak a községnek iskola céljára. Kossuth Lajos a tápióbicskei csata után a Battha-kúriában szállt meg. Az 1882-ben megépült Budapest-Szolnok vasútvonal sok változást hozott a község életében. A lakosság új munkaalkalmakhoz jutott, és bővültek a település piaci kapcsolatai is.

Sülysáp:

Sülysáp két korábbi település, Tápiósáp és Tápiósüly összevonásából jött létre.Sáp első okleveles említése 1218-ben, Sülyé pedig 1259-ben történt. A központban található a Szent István tér, a katolikus templom udvarában a Hősök szobra emlékművet láthatjuk. A településen, falumúzeumot, illetve mellette a Sőtér család kastélyát nézhetjük meg.

Tápióbicske:

A régészeti leletek szerint már a bronzkortól létezett a település. A XVI. Század végére szinte teljesen elpusztult, majd 1720 után települt ujjá. A község központjába érve, a főtéren található Tápióbicske kőből kialakított címere, valamint a parkban láthatjuk az 1848-49-es hős, Színi Sebő Alajos emlékművét is. A római katolikus templom kertjében található az I. világháború hőseinek szobra. A templom közelében, a Vadász csárdában finom ételeket fogyaszthatunk. A Szent István-parkban található a község millenniumi keresztje.

Tápiógyörgye:

A település a tatárjárás idején teljesen elpusztult. A mai falu területén három településről tudunk: Györgye, Megyer és Füzesmegyer. A török hódoltság után ezt a települést is az elpusztult helyek között tartják nyílván. A település központjában áll a római katolikus templom, aminek kertjében az I-II. világháborús hősök emlékműve látható. A téren található millenniumi szobor mögötti területen helyezkedik el a Györgyey család egykori kastélya.

Tápióság:

Budapesttől 55 km-re K-re, a két Tápió mellett fekszik. Lakosság: 2720. A régészeti leletek tanúsága szerint már az őskorban lakták, első okleveles említése 1271-ből ismert. A 18. században a falut az Esterházy család birtokolta, a katolikus templomot is ők építették 1729-ben. A 19. században a Keglevich család udvarházát Ybl Miklós tervezte (a II. világháború idején megrongálódott, majd 1964-ben lebontották). A falu közelében, Pánd és Káva felé, Zsigerpusztán látható az egykor fontos kereskedelmi út, a sóút forgalmát bonyolító ún. törökhíd. A Sajgón ívelt át, jelenlegi formáját 1815-ben kapta

Tápiószecső:

Tápiószecső Pest megyében, az Alföld és a Gödöllői dombság peremvidékén helyezkedik el. A tájbesorolás szerint az Észak-alföldi hordalékkúp-síksághoz a Tápió-Galga-Zagyva vidék kiscsoportjához tartozik.Településünk Budapesttől 45 Km-re keletre a 31. számú főút mellett található. Tápiószecső községünk egyik legrégebbi és egyben legszebb műemléke a Római Katolikus templom. Amely 1354-ben épült gótikus stílusban a helység legmagasabb részén. A Szent Miklós tiszteletére megáldott templom az 1700-as években Eszerházy herceg építette ujjá. 1925-ben emelt szobor a Hősök szobra az I. világháborúban elesett hősök emlékére építették. A Hevessy-kastély "a borház'' nevet is viselte a rengeteg szőlő terméséről. A kastély még ma is áll Magdolnatelepen amely Tápiószecsőhőz tartozik. Neves üdülőhely volt kellemes környezetében és fürdőjében a jómódú pesti urakat is vonzotta. A legszebb természeti kincse Tápiószecsőnek a hatalmas halastó.

Tápiószele:

A község területét az Egyesült-Tápió keresztezi, amelybe a délnyugati részén a Hajta-patak torkollik. A közel 6000 lakosú település első okleveles említése 1219-ből való. A XV. században az Acsai, a Garai később a király birtoka volt. A falu a török kiűzése után elnéptelenedett, de a XVIII. században újratelepült. Jelentősebb családok a Viczián, a Káldy a Dubraviczky, a Benedicty, a Ruttkay, a Rákóczy és a Sárközy: tagjai állami hivatalnokok és magas rangú megyei tisztségviselők voltak, akik számos kúriát emeltek a faluban. A parkban áll az I. világháború hőseinek a szobra, a második világégés és az 1956 áldozatainak emlékműve. A faluban római katolikus, református és a coft stílusú evangélikus templom található. Itt tekinthető meg az ország egyetlen köznemesi kúriája, a Blaskovich Kúria- múzeum, ahol a köznemesség kultúráját és tárgyi emlékeit bemutató enteriőr kiállítás látható. A Viczián- villában állandó kiállítást rendeztek be. Megtekinthető még a néprajzi ház, a Fehér gólya tanösvény és az Agrobotanikai Intézet. Állandó néprajzkiállítás látható a 100 éves nádfedeles zsellérházban. Említésre méltó a Népkert, ahol idős fákban - bükk, tölgy és hárs - gyönyörködhetünk.

Tápiószentmárton:

A legnagyobb területű a Tápió-menti települések közül. A ma ide tartozó Sőreget már 1219-ben és 1234-ben is említik az oklevelek. A faluban élő nemesek közül a Blaskovich család rendelkezett a legnagyobb földbirtokkal a XIX. és a XX. Században. Ennek a köznemesi családnak a tagjai Pest, Heves és még néhány más megye politikai életében és a közigazgatásban, valamint a magyar lótenyésztés történetében is meghatározó szerepet játszottak. Lakóinak száma 6400 fő. A településen megtekinthető az I. világháborús emlékmű, a Málenkij robot emléktábla, a Kubinyi kúria, a barokk jegyben épült Blaskovich-kápolna, a római katolikus templom, a klasszicista evangélikus templom, a termálstrand, és az országos hírű Kincsem Lovaspark épületegyüttese, ahol lovasprogramok, különböző szolgáltatások, az elhíresült "Attila domb" várja a látogatókat és a gyógyulásban reménykedőket. A természetkedvelők minden hónapban felfedezhetnek egy-egy növény és állatritkaságot.

Tóalmás:

3400 lakosú település Hatvantól 20 km-re déli irányban Pest megye keleti határán. A község központjában álló Szent András-templom középkori, szentélye és falainak nagy része gótikus eredetű. Mai alakját a XIX. századi átépítéseknek köszönheti, tornyának lapos teteje 1932-ben készült. Az Andrássy-kastély ma alapítványi ifjúsági otthonnak ad helyet. Az 1880-as években készült, érdekessége, hogy falépcsője a Párizsi Opera lépcsőjének másolata. 29,5 hektáros parkja napjainkban is értékes növények lakhelye. A parkban neoreneszánsz víztorony emelkedik, amely érdekes ipartörténeti emlék. Egyik legnépszerűbb nyári program a bajor sörfesztivál, amikor a bajor testvérközség férfiai kézierővel felállítják a 25 m-es májusfát.