A sikeres tavaszi hadjárat:

Az 1849. február végi fiaskót követően - miután a magyar honvédsereg a kápolnai csatában vereséget szenvedett -, honvédek visszahúzódtak a Tisza vonala mögé, hogy rendezzék soraikat. Dembinszky Henrik altábornagyot leváltották a fővezérségről, s március 8-án Vetter Antal altábornagy kapott kinevezést valamennyi, Erdélyen kívüli magyar haderő főparancsnokává. A haditerv az osztrák hadsereg megosztására épített: Görgei Artúr VII. hadteste Miskolc irányából igyekezett minél nagyobb ellenséget lekötni; az I. II. és III. hadtestek Törökszentmiklós-Szolnok körzetében gyülekeztek a főcsapás végrehajtására.

1849. március 16-17-én kelt át a fősereg Cibakházánál a Tiszán, s megindult Nagykőrös felé, hogy onnan Pest irányába nyomuljon tovább. A magyarok balszerencséjére az osztrák főparancsnok, Windisch-Grätz is éppen ekkor szánta el magát a Tiszántúl elleni támadásra, és Nagykőrös környékén gyülekeztette hadait. Tehát ismét - miként Kápolnánál -, az egyik fél által sem tervezett találkozóharc előtt állt a két sereg. Vetter azonban, amikor belátta, hogy az osztrák fősereggel áll szemben, az erősebbnek ítélt ellenség elől visszahúzódott Cibakházán keresztül a Tiszán. Ezt követően a három hadtestet Tiszafüredre rendelték, hogy Gyöngyös-Hatvan irányában kísérletezzenek egy áttöréssel. Érdekes módon Windisch-Grätz a magyar sereg ide-oda vonulását nem érzékelte, nyilvánvalóan a magyar lakosságtól nem kaphaott információkat, a katonai felderítése pedig teljesen csődöt mondott. Az osztrák fősereg így nem tudván a magyar honvédek pontos helyét, tétlenül várakozott Pest előtt.

1849. március 28-án Vetter Antal főparancsnok megbetegedett, s így március 31-én Kossuth Lajos, mint az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke Görgei Artúr tábornokot nevezte ki helyettes főparancsnoknak és a hadműveletek irányítójának. Görgeit a hadsereg tisztikara, de a katonák is elfogadták, amely döntő volt az induló tavaszi hadjárat sikere szempontjából.

Az immár harmadszori magyar ellentámadásra Klapka György ezredes, vezérkari főnök, egy kockázatos haditervet terjesztett elő a haditanácson, amelyet végül is elfogadtak. Ennek sikeres végrehajtása az osztrák főerők bekerítésével és felmorzsolásával biztatott. A VII. hadtest több mint 16 ezer emberrel és 68 ágyúval Hatvan felé nyomult, míg az I-III. hadtestek közel 32 ezer katonája 120 löveggel Jászberényen, Nagykátán át megindultak az ellenség jobbszárnyát megkerülni, hogy aztán Gödöllő térségében a VII. hadtesttel együtt harapófogóba szorított osztrákokat megsemmisítsék. 1849. március 31-én - április 1-jén tehát mintegy 50 ezer honvéd részvételével megindult az oly sok dicsőséget hozó tavaszi hadjárat. Windisch-Grätz ereje is mintegy 50 ezer főt számlált, de a kezdeményezés Görgei és a magyar honvédsereg kezében volt.

1849. április 2-án a Hatvan felé előrenyomuló VII. hadtest Gáspár András ezredes parancsnokságával Hort és Hatvan között megütközött az osztrák Schlik altábornagy hadtestével. Gáspár egy dandárját az ellenség balszárnyának oldalába küldte, majd heves ágyútűz után rohamot vezényelt. Időközben a közelben lévő III. hadtest egy hadosztálya megindult Hatvan és az ellenség jobbszárnya ellen. A kettős átkarolás veszélye miatt Schlik visszavonult Hatvanon át, az utóvédje nagy veszteségeket szenvedett. A győztes hatvani csata jelentőségét az adta, hogy a VII. hadtest kijutott a Zagyva vonalához, és győzelmével fedezte a magyar fősereget megkerülő hadmozdulatát. A győzelemért Gáspár András ezredes tábornoki kinevezést kapott.

1849. április 4-én a megkerülő fősereg Tápióbicskénél az ellenségbe ütközött. Az élen haladó I. parancsnoka, Klapka György óvatlanul tört be Tápióbicskére, ahol Jellasics utóvédje gyilkos golyózáporral visszaűzte a honvédeket. A hadtest rendetlenül áramlott visszafelé. A Damjanich János vezette III. hadtest és Görgei megérkezése a csatatérre fordulatot hozott. A fővezér azonnal rohamot vezényelt, s a vitézségben egymást felülmúló zászlóaljak - mint a vörössipkás 9. és a fehértollas 3. - rövidesen nemcsak a Tápió hídját foglalták el, hanem Tápióbicskéről is kiveték az ellenséget.

Képek az április 4.-i csatából: