A fenyõfélék közül leginkább az erdeifenyõt használják fel gyógyászati célokra. Népi orvoslásunk ezen kívül még a luc-, jegenye- és vörösfenyõt is alkalmazza. Az erdeifenyõ fiatal hajtásaiból, rügyeibõl és éretlen tobozaiból általában gyógyteát illetve szirupot készítenek. A tea alkotóelemeiként vagy csak a fenyõlevelek és zsenge tobozok szerepelnek, vagy más növények részeit is felhasználják (pl. torma gyökere).  

Néhány fenyõ rügyét, hajtását valamint tobozát sokszor alkalmazzák reumás betegeknek szánt gyógyfürdõ készítéséhez, de levelekbõl, hajtásokból alkotott pálinkás kivonataik gyomorerõsítõként és étvágyjavítóként is megállják a helyüket.    

Az erdeifenyõ illóolajai számos olyan hatással bírnak (fertõtlenítõ, gyulladáscsökkentõ, antibakteriális, köptetõ, bõrvörösítõ és egyebek), mely hatékonnyá teszi azokat légzõszervi megbetegedések és mozgásszervi problémákkal szemben.      

A modern aroma- és fitoterápia keretében leginkább a számos fajta fenyõ (pl. törpe-, erdei-, jegenye-) rügyeibõl, leveleibõl, hajtásaiból készített illóolajat illetve az erdeifenyõ balzsamából kinyert tisztított terpentinolajat alkalmazzák.