Sir Edward Elgar

angol zeneszerző 1857. június 2-án született Worchesterben, és 1934. február 23-án ott is halt meg. Hegedűórákat Worchesterben és Londonban vett, de sokat tanult autodidakta módon is édesapja hangszerboltjában. 16 éves kora után szülővárosában dolgozott hegedűművészként, orgonistaként, fagottművészként, karmesterként és tanárként, mindemellett sok művet komponált is, munkásságának jelentős része azonban éltének 40 éves kora utáni szakaszára tevődik.

Az első korai próbálkozásait Londonban tette. 1889-ben feleségével Alice-szal Londonba költözött, de 1891-ben visszatért Malvernbe, és folytatta kari munkáját. Több művet szerzett, melyek témáját az angol történelemből merítette, azonban zenei munkásságával követte a német zeneszerzőket, például Schumannt, Mendelssohnt, Brahmst és Wagnert. Az előbb említett művek: A fekete lovag, Az élet fénye, Olaf király és a Caractacus. A zenekari Enigma Variations (1899) volt az, amely Elgar különböző barátairól ad képet, ebben lépett művészetének későbbi szakaszába, és itt teljesedett be stílusa.

A Gerontius és a Variations tették nemzetközileg is ismertté Elgart, ennek ellenére Worchesterben maradt, és további két életképet alkotott, az Apostolokat és a Kingdom-ot, ezeket azonban soha nem fejezte be. Hosszú idő múltán megírta az Első szimfóniát, amelyet egy hegedűversennyel kötött egybe, és a Második szimfóniát. 1912-ben ismét Londonba költözött, de amikor kitört a háború már csak egy rövid Csellóversenyt írt. Miután 1920-ban elhunyt a felesége nem komponált többet. 1923-ban költözött vissza Worchesterbe, ahol ismét írni kezdett, és gondolta befejezi a trilógiát, nekilátott a Harmadik szimfóniának, ez egy opera lett The Devil is an Ass címmel. Már arra törekedett, hogy művei közül minél többet felvegyenek gramofonra.

Műveiben eddig soha nem látott formában jeleníti meg az Angol Birodalmat, sokkal nagyobb mélységben dolgozza fel az emberi kapcsolatokat, egy teljesen új stílust teremt, melyben végleg szakít a hagyományokkal.