KRONOLÓGIA
ˇ I. e. 3800 és i.sz. 1492 között Amerika földjét gyűjtögető és vadász nomádok járták. Némely csoportjuk abban az időben kezdett a földműveléssel foglalkozni, s elérni a szervezettség különböző fokát. A földrész jelentősebb civilizációi az aztékok, maják és inkák voltak. Igazi államokat sikerült kialakítaniuk.
ˇ A mai Chile területét egymástól nagyon eltérő kultúrájú földműves népek lakták. A keresztény korszak kezdetén jelenik meg a - a többiek közül kiemelkedő - mapuche, 300-ban az atacamai és 700-ban a diagita kultúrák.
ˇ 1492. október 12-én Kolumbusz Kristóf felfedezte Amerikát. A spanyol hódítóknak mindössze ötven év kellett, hogy bejárják a földrészt.
ˇ Chile 1536-ban kezdődött meghódítása a többi országhoz képest nehezebbnek bizonyult és hosszabb ideig elhúzódott.
ˇ 1541. február 12-én Pedro de Valdivia megalapította Santiago városát, megkezdődött a terület gyarmatosítása. Megszilárdultak a társadalom, a gazdaság és a kultúra lényeges elemei.
ˇ A gyarmati rendszer krízisét követően 1810. szeptember 18-án megalakult Első Kormányzó Tanács jelezte Chile függetlenségének eljövetelét.
ˇ A folyamat 1818-ra érett be, amikor Bernardo O´Higgins tábornok került az ország élére és kiadta függetlenségi nyilatkozatát. O´Higginst 1823-ban lemondásra kényszeríttették.
ˇ Különböző alkotmányos kísérletek után az ország köztársasági államformára rendezkedett be, addig lakatlan területeket vont fennhatósága alá, megindult a fejlődés útján. Agrárgazdaságból a kapitalista termelésre tértek át, ez a gazdaság a bányászati kitermelés, a kereskedem és a bankszektor pilléreire épült.
ˇ A XIX. század második felére Chile rendkívüli módon felvirágzott és vezető szerepet töltött be Latin-Amerika országai között. A Peru és Bolívia ellen vívott csendes-óceáni háború (1879-1883) következtében északi irányban kiterjesztette területét, így gazdag salétrom- és rézbányákra tett szert. A társadalmi átalakulásra az európai gondolkodás és a liberális közerkölcs nyomta rá bélyegét.
ˇ A liberalizmus és a parlamentarizmus győzelmét jelentő 1891-es forradalom zárta le ezt a korszakot.
ˇ Az elért fejlődés az új évszázad első évtizedeiben - komoly társadalmi, morális és politikai krízis közepette - megtorpant.
ˇ Mindez demokratikus ösztönzésű fontos politikai változásokhoz vezetett, amelyek megnyirbálták az oligarchia uralmát, s utat nyitottak a középosztály és a proletariátus közszereplésének.
ˇ 1925-ben új Alkotmányt hagytak jóvá, melynek értelmében visszaállították az elnöki hatalmat, s megtörtént az állam és az egyház hivatalos szétválása.
ˇ Rövid anarchia után megszilárdult az intézményes rend és demokratikusan választott kormányok követték egymást a hatalomban: 1946 és 1970 között Gabriel González Videla, Carlos Ibáńez, Jorge Alessandri és Eduardo Frei Montalva vezetésével.
ˇ Nőtt az állami intervenció a gazdaságban, kezdetét vette a behozatal helyettesítését célzó iparosodás. Előtérbe kerültek a szakszervezeti mozgalmak, a középosztály jelentős befolyásra tett szert. A kiterjedt oktatás eredményeként nőtt az emberek tanultsági és kulturális szintje. Fellendültek a művészetek.
ˇ Frei Montalva elnök mandátumának leteltével, 1970-ben Salvador Allende lett az elnök, baloldali politikai koalíció élén meghirdette az ún. "szocializmushoz vezető chilei utat". A politikai polarizáció hamarosan veszélybe sodorta a demokratikus együttélést és az intézményes rendet.
ˇ 1973. szeptember 11-én a fegyveres erők államcsínnyel megdöntötték Allende elnök kormányát. Augusto Pinochet tábornok vezetésével diktatúra vette kezdetét, amely Chile történelmének leghosszabb időtartamára szakította meg a demokráciát.
ˇ Az ország gazdasági szerkezetébe az újonnan bevezetett szabadpiaci gazdasági modell - különösen az export területén - mélyreható változásokat hozott, ez növelte Chile nemzetközi versenyképességét. 1981-től új politikai alkotmány lépett életbe.
ˇ Az 1988. októberi népszavazáson a polgárok leszavazták Augusto Pinochet rendszerének meghosszabbítását, s megindult a demokratikus átmenet.
ˇ Az 1989-es elnökválasztás győztese nagy többséggel az ellenzéki Patricio Aylwin, a Pártok Összefogása a Demokráciáért jelöltje lett.
ˇ Aylwin elnök 1990. március 11-én lépett hivatalba, így helyreállt a demokrácia. A gazdasági modell erőteljesen hangsúlyozza a változó társadalmat: a kiegyensúlyozott növekedést.
ˇ Az 1993-as elnökválasztáson Eduardo Frei Ruiz-Tagle, szintén a Pártok Összefogása a Demokráciáért jelöltje győzött. Hivatali esküjét 1994. március 11-én tette le.