„Egy chilei kísérlet”

(Bevezető)

Mi már egy újabb generáció tagjai vagyunk. Nem éltünk abban a korban. Nincs jogunk ítélkezni, csak véleményt alkotni. Csak azt tudjuk, amit apáink mesélnek, meg aminek utána járunk...

Chile modern kori történetének szélsőséges, véres és mégis talán „legizgalmasabb” korszakát szeretnénk minél jobban átölelni, s bemutatni. Az 1970-es események, változások megosztották a világ közvéleményét. Egyes szocialista rezsimek, mély részvétüket, és elégedetlenségüket hangoztatták, kultuszokat emeltek ki az eseményekből. Mások különböző politikai, gazdasági sérelmeiket ápolgatták, megint mások pedig az idő múlásával kezdtek foglalkozni a történtek megértésével. E munkának nem az a célja hogy feszegesse a múltat, és indulatokat ébresszen. Sokkal inkább szeretnénk a chilei történelem e fejezetét minél jobban megmarkolni, objektíven, és érthetően bemutatni. Az újkori világtörténelem erőfeszítésekben rendkívül gazdag története ez, amiben a hatalomvágy és a szabadság vágyának eszméje alatt emberek ezrei hunynak el. Amiben egyrészt a külpolitikai befolyás miatt ébredő indulatok még ma is éreztetik magukat…

Több mint harminc évvel ezelőtt, 1973. szeptember 11-én zajlott le Chilében Augusto Pinochet tábornok katonai „puccsa”. Az államcsíny fogalma nem feltétlenül foglalja magába a hatalmat előzetesen birtokló, és a hatalmat átvevő csoportok osztályai között lévő különbségeket. Bár 1973. Szeptemberében Chile még nem volt szocialista ország, mégis olyan változások történtek a politikai és a gazdasági élet területén, hogy az alapjában véve fenyegette a kapitalista társadalmi rendet. Chilében ez idő alatt egyfajta szocialista forradalomba átnövő „forradalom” alakult ki. S mivel ezt a folyamatot a katonai Junta hatalomra törése félbeszakította, szokták alkalmazni a szeptemberi chilei eseményekre az ellenforradalom terminológiáját is. A világsajtó baloldali, olykor ­liberális, sőt konzervatív személyei is lázasan követelték a 3000 ember haláláért felelős tömeggyilkos bíróság elé állítását és elítélését. Az ellene felhozott legfőbb vád azonban az, hogy Pinochet és tábornoktársai 1973. szeptember 11-én megdöntötték a chilei parlament által alkotmányos úton megválasztott Salvador Allende elnök demokratikus rendszerét, és megakadályozták a szocializmus törvényes úton való megvalósítását Dél-Amerika legdemokratikusabb államában. S, még ha egyes vélemények szerint Allendének és népfrontjának érdekében is állt az, hogy Kubához hasonló diktatórikus, marxista- leninista állam váljék Chiléből, egyvalamit azonban fontos tisztázni; Chile „saját útját” akarta járni. Allende vezetése nem akart Kubához, vagy Kínához hasonlítani. S azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy mindamellett, hogy a chileiek büszkén hangoztatták, hogy országukban alkotmányos rendszer, demokrácia uralkodik, mégis ott volt a nemzeti öntudatban; Az elmaradottság és az Egyesült Államoktól való függés.