Merkúr (bolygó)

A Merkúr a Naphoz legközelebb található bolygó. A  Naprendszer második legkisebb bolygója.

Merkúr

Pályaadatok

Átlagos távolság a naptól

0.387
csillagászati egység

Pálya középsugara

57,910,000 km

Excentricitás

0.20563069

Keringési idő

87nap 23,3h

Sziderikus periódus

115.88 nap

Átlag keringési sebesség

47.8725 km/s

Inkláció

7.004°

Holdak száma

0

Fizikai adatok

Egyenlítő átmérője

4879.4 km

Felszín területe

7,5 x 107 km2

Tömeg

3.302×1023 kg

Átlagos sűrűség

5.43 g/cm3

Felszíni gravitáció

3.70 m/s2

Gravitáció aránya (Föld=1)

0.377

Körülfordulási idő

58nap 15.5088h

Tengely hajlásszöge

Albedo

0.10-0.12

Szökési sebesség

4.25 km/s

Felszíni hőmérséklet nappal

623 K

Felszíni hőmérséklet éjjel

103 K

Felszíni hőmérséklet

min

átlag

max

90 K

440 K

700 K

 

Légköri tulajdonságok

Légköri nyomás

Nyomokban

Kálium

31.7%

Nátrium

24.9%

Atomos oxigén

9.5%

Argon

7.0%

Hélium

5.9%

Oxigén molekula

5.6%

Nitrogén

5.2%

Széndioxid

3.6%

Víz

3.4%

Hidrogén

3.2%

 

A Merkúrnak nincsenek természetes holdjai. Eddig egyetlen űrszonda – a Mariner 10 – érte el e bolygót (1974–1975.); területének csak 40–45%-át térképezték föl. A bolygót a római mitológia Merkur nevű istenéről nevezték el (Mercury). Az asztronómia jele a kör egy kereszt függőleges szárán, a kör tetején egy félkörrel. Krisztus előtt az V. században a Merkúr bolygónak két neve volt, aszerint hogy a nap melyik időszakában tűnt föl. A Merkúrt Mercurynak hívták az esti égbolton, de Apolló néven ismerték napkeltekor. Későbbiekben Pytagoras ismerte föl, hogy a két bolygó ugyanaz.

Fizikai tulajdonságok

Atmoszféra

A Merkúr légköre igen csekély. A Merkúr atmoszférája nagyon vékony.Az "atmoszféra" fő összetevői az oxigén, kálium, és a nátrium. A Merkúr légkörének atomjai folyamatosan távoznak az űrbe Az átlagos élettartalma a légköri káliumnak és nátriumnak kb. 3 óra.Az elvesztett légkört többféle mechanizmus pótolja egyidőben. A napszél anyagát a bolygó mágneses mezeje befogja, mikrometeor becsapódás során keletkezik, napsugárzás hatására kipárolog, illetve a sarki jégből szabadul fel.

Domborzat

A Merkúr kráterekkel borított felszíne nagyon hasonlatos a Holdéhoz. A Merkúr felszínének legjellegzetesebb lefényképezett képződménye a Caloris Basin becsapódási kráter, amely kb. 1350km átmérőjü. A bolygó magja évmiliárdok alatt kihűlt, és összezsugorodott, létrehozva a Merkúr összeráncolódott kérgét. A Merkúr felszínének nagyobbik részét két különböző korból származó síkság borítja. A fiatalabb síkságon kevésbé mélyek a kráterek, valószínüleg lávafolyam töltötte fel a régebbi vidékeket. A Merkúr felszínét ráadásul az árapály jelenség is alakította.

Hőmérséklet és napfény

Az átlagos felszíni hőmérséklet 452K, tartománya 90–700K között változik; összehasonlításul a földi tartomány körülbelül 11K (a nap sugárzásának köszönhetően); nincs klíma és évszakok sincsenek. A napfény a Merkúr felszínén 8,9-szerese a Földének, a sugárzás intenzitása 9126.6 W/m2.

Jég a Merkúron

1992-es radarmegfigyelések során észlelték, hogy megfagyott víz (jég) található a Merkúr északi pólusán. Elképzelhető, hogy a bolygó állandóan árnyékban lévő krátereiben is található víz, amely üstökösök becsapódása során vagy a bolygó belsejéből kipárologva kerülhetett a felszínre.