Mars (bolygó)

A Mars a Naptól számított negyedik bolygó a naprendszerben. A római hadistenről nevezték el, mivel a színe vérvörös. Két kis holdja van, a Phobos és a Deimos, mindkettő kicsi és szabálytalan alakú, valószínűleg befogott kisbolygók.

Fizikai tulajdonságai

A Mars mérete a Földhöz képest

Mivel a Mars fele akkora átmérőjű, mint a Föld, ezért a felszíne negyedakkora, a tömege pedig tizedakkora. A Mars légköre nagyon ritka: a felszíni légnyomás mindössze 7,5 millibar szemben a földi 1013 millibarral. A légkörének 95%-a szén-dioxid, 3%-a nitrogén, 1,6%-a argon és nyomokban van oxigén és víz.

A Mars nagy hatást gyakorol az emberi képzeletre, mivel egy hibás fordítást követően (természetes csatorna mesterséges csatorna) elterjedt, hogy a Marson idegen civilizáció létezik. Sok történet született a Marslakókról. Legismertebb talán Ray Bradbury: Marsbéli krónikák című irodalmi műve.

Topográfiája

A Mars felszíne két jelentősen különböző részre tagolódik. Az északi sík vidéken lávafolyások találhatóak, míg a déli részen felföldek ősi becsapódások nyomaival. Földi távcsövekkel nézve a Mars szintén két részre tagolható, amelyek albedója (fényvisszaverő képessége) különböző.

A Mars a pólusoknál lévő jégsapkával

A világosabb területeken vörös vasoxidban gazdag por és homok található. Ezeket régebben marsi földrészeknek hitték, emiatt vannak az ehhez hasonló elnevezések: Arabia Terra (Arab föld), vagy Amazonis Planitia (Amazon-medence). A sötét részeket tengereknek gondolták, ezért kaptak ilyen neveket: Mare Erytherium, Mare Sirenum és Aurorae Sinus (mare = tenger, sinus = öböl). A legnagyobb sötét rész, amely a Marson látható a Syrtis Major.

A Marsnak jégsapkája van a pólusokon, amely fagyott vizet és szén-dioxid-ot tartalmaz. Az Olympus Mons, a már nem működő pajzsvulkán, a 27 km-es magasságával a Naprendszer legmagasabb hegye. (A Földön a háromszor akkora gravitáció miatt nem lehet ekkora hegy.) Az Olympus Mons a Tharsis-régióban található, amelyen még több nagy kialudt vulkán is van. A Marson van a naprendszer legnagyobb kanyonrendszere, a Valles Marineris is, mely 4000 km hosszú és 7 km mély.

A Marsot rengeteg becsapódási kráter tarkítja. A legnagyobbak ezek közül a Hellas-medence, amelyet világosvörös homok borít.

Egyéb megjegyzések

Nullszint: Mivel a Marson nincs óceán és így „tengerszint” sem, így a nullszintet, vagy a mean gravity surface-t (?) kell választani.

Nullmeridián: A Mars egyenlítőjét a forgása meghatározza, de a nullmeridiánt, a nullás hosszúsági kört nem. A Marson a Sinus Meridianiban jelöltek ki egy krátert, amely a nullmeridiánt kijelöli.

A Mars holdjai

Mind a Phobos és a Deimos kötött keringésű, mindíg ugyanazt az oldalukat mutatják a Mars felé. Mivel a Phobos gyorsabban kering a Mars körül, mint ahogy a bolygó maga kering, az árapályerők lassan de állandóan csökkentik a pályasugarát, emiatt a Phobos majd a Mars felszínébe fog csapódni. Mivel a Deimos elég távol van, ezért a pályája egyre növekszik.

Mindkét holdat Asaph Hall fedezte fel 1877-ben és a görög mitológia két figurájáról nevezték el, az ókori görög királynak Árésznek a két fiáról.

A Mars felfedezése:

Viking-felvétel

Ezt a képet a Viking leszállóegység készítette az egyes számú kamerájával. A kép közepének baloldalán lévő nagy szikla 2 méter széles. Ezt a sziklát a Viking tudósai Nagy Joe-nak (Big Joe) nevezték el. A szikla teteje vörös talajjal borított. A sziklának az a része, amely nincs borítva a földi bazalt sziklákhoz hasonló színű. Elképzelhető emiatt, hogy ez egy lávafolyás darabja, amely egy meteor-becsapódáskor repülhetett ide.

Tucatnyi szovjet és amerikai, európai és japán (nemzetség) űrszonda (keringőegységek, leszállóegységek, és marsjáró autók), indult már a Marshoz, hogy tanulmányozza a felszínét, éghajlatát és földrajzát. Durván ezek két-harmada elromlott, mielőtt teljesíthette vagy elkezdhette volna a feladatát.

A legsikeresebb programok a Mariner és a Viking-program, a Mars Global Surveyor, a Mars Pathfinder, és a Mars Odyssey. A Global Surveyor képeket készített vízmosásokról és törmelékfolyamokról, amelyek azt sugallják, hogy lehetnek jelenleg is víztározószerű folyékony víz források a bolygó felszínén, vagy annak közelében. A Mars Odyssey megállapította, hogy nagymennyiségű vízjég lerakódás található az északi félteke 60°-os szélességén a marstalaj felső három méterében.

2003-ban az ESA elindította a Mars Express űrszondát, amely a Mars Express Orbiterből és a Beagle 2 leszállóegységből áll. A Mars Express Orbiter a bolygó déli pólusán vízjég és szén-dioxid jég jelenlétét erősítette meg. Ezelőtt a NASA mutatta ki jelenlétüket az északi pólusnál. A Beagle 2-vel való kapcsolatfelvételi kísérletek mindezidáig meghiúsultak.

Ugyanebben az évben a NASA útjára indította a két marskutató járművet: a Spiritet (MER-A) és az Opportunityt (MER-B). Az űrjárművek három hét eltéréssel sikeresen leszálltak, elindultak és részletes panorámaképet küldtek vissza.