A tűzhányók

A Földön mintegy 600 tűzhányó aktív. (Indonézia körül több mint 100 működő tűzhányó van. A másik olyan hely, amely a világ egyik legaktívabb vulkáni területének mondható, a Pacifikus- és az Észak-Amerikai-lemez találkozásánál fekvő nyugat-amerikai partvidék.)

A legtöbbjük a földkéreg darabjai, azaz ,,tektonikus lemezek” érintkezési vonalánál található.

A kitörő vulkán vörösen izzó lávát lövell a levegőbe. Olvadt lávafolyamokat onthat lefelé az oldalán, vagy porfelhőkkel homályosíthatja el a napot.

De tulajdonképpen mi is az a tűzhányó?

A tűzhányó egy olyan lyuk a földben, amelyen át gáz, gőz, hamu és félig olvadt kőzet, azaz láva lökődik ki a levegőbe. A vulkanikus hamu darabjai a talajra hullanak, rétegesen felhalmozódnak és könnyű, szürke kőzetté keményednek. Évmilliók alatt a lávarétegekből vulkanikus hegyek lesznek.

Miért is törnek ki a tűzhányók?

A Földet egy kemény külső réteg, a litoszféra fogja körül, s ez a kéregből és a köpeny szilárd felső részéből áll. A litoszféra hatalmas merev tömbökre, úgynevezett kéreglemezekre oszlik. Ezek a lemezek mély árkokban az alattuk lévő óriási nyomás következtében állandó mozgásban vannak. Egyes helyeken a mozgás hegyláncokat hoz létre, máshol a táblák mély árkokba esnek vissza a föld belsejébe: ezt szubdukciónak nevezzük. A mozgó táblák néha találkoznak, néha elszakadnak egymástól; az ilyen a lemezszegélyek. Mind-mind gyenge pontnak számítanak a Föld kérgén, és ezeken a helyeken várhatók tűzhányókitörések.

A földkéreg alatt helyezkedik el az első réteg, a köpeny. A köpenyen belül, a litoszféra alatt több mint 100 km mélyen van az asztenoszféra. Itt akkora a forróság, hogy sok kőzet megolvad. Ezt a félig folyékony, vizet és gázokat is tartalmazó kőzetet nevezzük magmának; ez az izzó anyag a magmakamrában gyűlik össze. A magma forróbb és könnyebb, mint a körülötte lévő anyagok, és amikor felfelé tör, a felette fekvő kőzetek nagy részét megolvasztja. Ahogy a feszín felé közeledik, egy csatornát, kürtőt hoz létre. A gázok beszorulnak a sűrű magmába, és ahogy megpróbálnak kiszabadulni, lassan megnő a nyomás. Végül a magma a gázok hatására lávaként tör ki a Föld gyenge pontjain.

Lávatípusok

A vulkánból kitörő láva 1000 oC hőmérsékletű is lehet, s 165 m/s sebességgel ömölhet le a hegyen. A hogy árad lefelé, lelassul és kihűl.

Kétfajta láva alakul ki belőle: (mindkettőnek hawaii eredetű a neve.)

emlékeztető gerincekben szilárdul meg

A vulkánok kitörési típusai

A vulkánok nem egyformán törnek ki. Kitörésük természetét a magmában lévő gázok típusa és a víz mennyisége határozza meg. Sőt ugyanaz a tűzhányó többféleképpen is kitörhet.

A hawaii, azaz pajzsvulkán tevékenysége az egyik legenyhébb kitörési forma, a ,,csendes” kitörés. Kitörő vörös-forró láva híg, viszkózus. A könnyen kiszabaduló gázok tüzes szökőkútként permetezik az égre a magmát. Ezt a fajta kitörést két hawaii vulkánról, a Mauna Loáról és a Kilaueáról nevezték el.

A Stromboli-típusú kitörésnél a gázok több egymás utáni kisebb robbanással szabadulnak ki. Minden egyes robbanásnál izzó, félig folyékony lávadarabok törnek fel, majd visszahullnak a földre, legurulnak a hegyoldalon, s a hegy lábánál kis darabokban záporoznak szét. Ezt a típusú kitörést az olaszországi, máig rendszeresen kitörő Stromboli tűzhányóról nevezték el.

Érdekesség

A Szt. Helens vulkán kitörése

A Mount St. Helens az Amerikai Egyesült Államok északnyugati részén, a Csendes-óceán partvidéke közelében található, Washington állam területén, az Észak-Amerikai-kőzetlemez peremén. A vulkán 1857-ben működött utoljára az 1980-as kitörése előtt, ezért a XX. század közepére már minden komoly szakkönyvben nem működő vulkánként szerepel. Vulkáni eredetére is csak szabályos kúp alakja utal. A hegy 2950 m magas, télen-nyáron hó és jég borította, lejtőin gyönyörű fenyvesek voltak.

1980 márciusában földrengések sorozata jelezte, hogy a vulkán újból életre kel, innentől kezdve folyamatosan figyelték műszerekkel a hegy vulkáni tevékenységeit, ezért a Mount St. Helens az utóbbi idők legjobban megismert, sokat tanulmányozott vulkánja lett. Eleinte csak füstölt a hegy, majd később gőz- és hamukitörésre is sor került. Ekkor már a hegy körzetét lezárták, és a környéken élő mintegy 300 lakost kitelepítették. Ezután megfigyelték, hogy a régi kráterben újabb 50 m mély kráter nyílt, amely később folyamatosan kb. 300 méterre kimélyült. A csúcs közelében pedig lassanként 100 m magasra duzzadó púp jelent meg, a felnyomuló magma miatt, ami a főkráter felé nem talált magának utat.

1980. május 18-án reggel következett be a kitörés. A magmapúp fülsüketítő zajjal kirobbant, ami a levegőbe repített az eredeti kúp tetejéből 400 m-t. Ez a robbanás alig bocsátott ki lávát, viszont óriási hamufelhő keletkezett, ami kb. 23 kilométerre tört fel. A kitöréskor fejlődött hő miatt a hegyet borító hó és jég megolvadt, és árvízként zúdult le a hegyről, mintegy 300 km/h-s sebességgel. Ez az ár gyökerestül kicsavarta a fákat, és sodorta tovább magával, ami vulkáni hamuval és iszappal keveredve zúdult tovább. Ez a kitörés az óvintézkedések miatt nem sok emberéletet követelt. Az iszapáradat a krátertől 15 km-re lévő folyóvölgyben is több mint tíz méter vastagságban halmozódott föl. A csúcs 20-25 km-es körzetében minden élet elpusztult. A nagyon magasra feljutó iszapfelhőt pedig a szél több száz kilométernyi távolságra sodorta tova. A lehulló hamu még a 300 km-re fekvő településekre is 5 cm vastag réteget terített. Május 25-én újabb hamufelhő tört fel, melyet a szél ekkor északnyugati irányba sodort.

A kitörés következtében a korábban szabályos kúp helyén nyitott féloldalas kaldera jött létre. Szeptemberre a kaldera udvarában sűrű lávabuggyanatokból kis dagadókúp képződött.

A környék arculatát teljesen átalakító vulkánkitörés, a többi nagy kitörésekhez képest igen kis mértékű, csak 1 km3 anyag érkezett a felszínre, ami a Vezúv kitörésénél keletkezett anyag egyharmada. De így is nagy károkat okozott.

Source:-www.palyi.freeweb.hu
Tudásfája
Mi micsoda:Természeti katasztrófák

Vissza