Kőomlás

A kőomlás a kőzet elporladásának a következménye. A meredek, sziklás lejtőkön napsütésben gyakori. A rendkívül nagy hőmérséklet-ingadozások éjszakánként (fagyás –olvadás -fagyás) a kőzetekben repedéseket okoznak, és hasadékok jönnek létre. Ezekbe a felolvadt hólé és az esővíz hatol be, amely megfelelő, fagypont alatti hőmérsékleten jéggé alakul és folyamatosan repeszti, tágítja, hasítja szét a kőzetet. Mihelyt a jég újra felolvad, a lehasadt részek elvesztik társukat, és kőomlást okoznak.

Kőomlást idézhet elő:

• az erős szél, a hólé és az eső (laza köveket mozgásba lendít, ami esetenként egész kőlavinákat idézhet elő)

• sziklás terepen a villámcsapás (szikladarabokat és sziklatömböket hasít le),

• állatok (köveket szabadítanak el lépteikkel),

• emberek (figyelmetlenség, könnyelműség).

A kőomlás veszélyének felismerése:

• kavicsgörgetegek és törmelékkúpok a sziklafalak és kőomlások lábánál,
• hordalékkúpok és szakadékok lábánál,
• sziklás terepeken friss letörések nyomai,
• sziklákon kőporral fedett világos színű ütésnyomok

Mit tehetünk a kőomlás veszélyének elkerülésére?

Az ilyen helyeket célszerű elkerülni, viseljünk sisakot vagy sapkát, ha fejünk fölé tartott hátizsákkal is védekezhetünk. Mozgó köveket a túrázók is elindíthatják, ezért óvatosan kell mozogni, a csoport tartson minél közelebbi távolságot egymás között.

Vissza