A * jelentése: Lásd még
A nagybetűkre csak akkor kattints, ha másik oldalról kerültél ide! Pl.: az Áttekintés valamelyik részéből hivatkozik a hipocentrumra, akkor a H betűhöz kerülsz. Ha rákattintasz a H-ra, akkor visszakerülsz az Áttekintésbe.


A(vissza az elejére)
abrázió
lat. abrasio "levakarás"
A hullámverés pusztító hatása a partokon. Tengeri letarolásnak is nevezik.
agglomerátum
lat. agglomerare "szorosan egymáshoz nyom"
Durva, sarkos törmelékből álló alaktalan, gyakran meg sem szilárdult üledék.
Szorosabb értelemben: vulkáni szórástermék felhalmozódása.
akkumuláció
lat. accumulare "felhalmozni"
Mechanikai felhalmozódás; nehézfémek és/vagy folyékony fázisok felhalmozódása a magmában.
aktualizmus
lat. actualitas "időszerűség"
A földtan egyik fontos kutatási elve (Lyell után), mely szerint jelenleg is ugyanazon hatások idézik elő a földtörténeti folyamatokat, mint a múltban.
amorf
gör. "alaktalan"
Olyan anyag, amelynek részecskéi a szilárd állapot ellenére nem mutatnak szabályos elrendeződést.
antiklinális *szinklinális
gör. anti "ellen", klinein "hajolni"
Nyereg alakú kőzetredő felfelé irányuló része.
asztenoszféra
gör. "gyönge öv"
A földkéreg alatt elhelyezkedő kb. 750—800 km-es mélységig terjedő zóna.

B(vissza az elejére)
barkán
türkmén
*düne
batolit vagy batholit
gör. bathosz "mélység", lithosz "kő"
Intrúzióval keletkezett, nagy kiterjedésű kőzettest.
Benioff öv *kép
Wadati-Benioff öv
Egy alátolódó sík zónája a földrengéseknek, amelyet egy alábukó óceáni kéreglemez és egy kontinentális kéreglemez kölcsönhatása okoz. Ezeket a földrengéseket okozhatja egy tovasikló alábukó nyomás alatt álló vetődés vagy egy vetődő lemez egy alátolódó kéreglemezben, ahogy a tábla földköpenybe húzódásának eredményeképpen hajlik és feszül.
bioszféra
gör. biosz "élet", szphaira "golyó"
A földkéreg azon övezete, amely felöleli az élő szervezetek összességét.
biosztratigráfia
gör. biosz "élet", lat. stratum "réteg", gör. graphein "írni"
Rétegtan.
breccsa
olasz
Törmelékes, üledékes kőzet. Cementálódott, szögletes kőzet- vagy ásványtöredékekből áll.

D(vissza az elejére)
denudáció
lat. denudare "lemeztelenít"
Lepusztulás.
depresszió
lat. depressus "alacsony, mélyen fekvő"
Morfológiai elem = süllyedék. Hidraulikában a leszívást (az eredeti vízszint vagy nyomásvonal süllyedését) jelenti.
diagenezis
gör. dia "után" genezisz "születés, származás, keletkezés"
Gyűjtőfogalom a kőzettéválás folyamatára.
dilatáció
lat.
Valamely test térfogatának külső erőhatás, hőmérsékletváltozás vagy egyéb ok kiváltotta viszonylagos megváltozása.
diszkordancia *konkordancia
lat. discordia: "egyenetlenség, viszály"
A kőzetek egyenlőtlen települése, azaz a rétegzettség szabálytalansága.
diszlokáció *zavargás
lat. "vetődés, elmozdulás, eltolódás"
Tektonikus (szerkezeti) vagy atektonikus (nem szerkezeti) folyamat, amely az elsődleges, vagyis a kőzetek keletkezésekor kialakult térbeli helyzetet (települést) megváltoztatja.
düne *barkán
holland - német
Szél által felhalmozott, dómszerű szárazföldi képződmény.

E(vissza az elejére)
endogén
gör. endon "belül", genezisz "keletkezés"
A Föld belsejében működő erőkkel kapcsolatos folyamatok, jelenségek jelzője.
epicentrum *hipocentrum
gör. epi "fölött", lat. centrum "középpont"
A földfelszín azon pontja, amely (a Föld sugarának irányában) egy földrengés fészke fölött helyezkedik el.
epirogenezis
gör. épeirosz "szárazföld", genezisz "keletkezés"
Nagyobb kéregrészek hosszú ideig tartó emelkedése vagy süllyedése.
erózió
lat. erosio "kimosás, kimarás"
A folyóvíz, szél vagy jég pusztító tevékenysége.
erupció
lat. erumpare "kivet, kihány"
A magma kitörése a Föld belsejéből.
evaporizáció
lat. ex "ki", vapor "gőz"
Elpárolgás. Oldatok bepárlódása vagy elpárolgása útján keletkező anyagkiválás Pl.: kősó keletkezése.
exogén
gör. exon "kívül", genezisz "keletkezés"
A Föld felszínére ható erők.
expanzió
lat. expandere "kiterjedni"
Földtágulási elmélethez vagy térfogatkiterjedéshez kapcsolódó fogalom.

É(vissza az elejére)
éra
lat. aera "kor, időpont"

F(vissza az elejére)
fácies
lat. "külső, alak, arc"
Az üledék jellemző kőzettani, őslénytani sajátosságainak összessége, amelyet a lehordási és felhalmozódási terület fizikai, földrajzi és geológiai viszonyai határoznak meg.
fészek *fészekmélység
*hipocentrum
fészekmechanizmus *bővebben
Megmutatja, hogy a rengéskor a hipocentrumban milyen folyamatok zajlottak le, hogyan helyezkedik el a törési sík, milyen irányú volt az elmozdulás, illetve a rengéshez vezető feszültségtér főbb jellemzőire is következtetni lehet.
fészekmélység *bővebben
A hipocentrum és epicentrum távolsága. (Sekély: 0 km — 30 km, Közepes: 30 km — 300 km, Mély: 300 km — 750 km)
formáció
lat. formatio "képződmény"
A földtörténet egy bizonyos szakaszában keletkezett rétegsor, amely határozottan eltér az alatta és felette települő rétegektől.
fumarolák
lat. fumus "füst, gőz"
Hasadékokon, repedéseken át kitóduló vulkanikus gázok, gőzök összefoglaló neve.

G(vissza az elejére)
geodézia
gör. gé "föld" -> földméréstan
A föld felszínén levő és a föld felszíne alatti alakzatok méreteinek és helyének meghatározásával és ábrázolásával, a tervezett létesítmények előre megállapított helyének kitűzésével, valamint földrajzi helymeghatározással foglalkozó tudományág.
geoid
gör. gé "föld"
Földalak, geometriai test, a Földnek a domborzat figyelembevétele nélkül kiszámított alakja.
geológia *geológus *hidrogeológia
földtan
A föld és a földkéreg összetételéről és történetének törvényszerűségeiről szóló tudomány.
geológus *geológia
gör. lat.
Földtantudós
geoszinklinális *szinklinális
gör. gé "föld", szyn "együtt", klinein "hajolni"
Hatalmas teknő a földkéregben (felszíni morfológiai fogalom).
glaciális *interglaciális
lat. glacies "jég"
A jégkorszakok lerakódásainak, képződményeinek jelzője.
gleccser
lat. glacies "jég"
Jégár: a magas hegységekben jéggé összefagyott hónak a völgyekben lassan lefelé csúszó tömege.
Gondwana vagy Gondvana
az egyik elő-indiai néptörzs neve után
Az őskontinens (Pangea) azon része, amely a déli félgömb szárazulatait ölelte fel, nagyjából a földtörténeti középkorig.

H(vissza az elejére)
hidrogeológia *geológia
gör. hydor "víz", gé "föld", logosz "tan"
A felszín alatti vizek teleptana, az alkalmazott földtan egyik ága.
hidrológia
gör. hydor "víz", logosz "tan"
A vízzel foglalkozó tudomány: feladata, hogy vizsgálja a víz megjelenési formáit, természetes összefüggéseit, kölcsönhatásait a környezettel, a Föld felszíne alatt, fölött és a felszínen egyaránt.
hidroszféra
gör. hydor "víz", szphaira "gömb"
A Föld vízburka, elsősorban a tengerek.
hipocentrum *fészek *epicentrum
gör. hypo "alsó", lat. centrum "középpont"
Az a pontot a Föld mélyében, ahol a kőzet törése vagy a kőzettestek egymáshoz képest történő elmozdulása megindul, mélysége néhány km-től egészen 750 km-ig terjedhet.

I(vissza az elejére)
infiltráció
lat. infiltratio "beszivárgás"
Oldott anyagok benyomulása vagy beszűrődése a kőzetek pórusaiba és üregeibe.
ingresszió *transzgresszió *regresszió
lat. ingressio "bejárás, bemenet, benyomulás"
A tenger lassú előrehatolása az olyan szárazföld területére, amely a süllyedés állapotában van.
injekció
lat. iniectio "befecskendezés"
1. Folyékony magmatikus eredetű vagy magmatikus anyag benyomulása egy kőzetbe. 2. Sókőzetek benyomulása a felettük elhelyezkedő üledékekbe. 3. Vegyi anyagok talajba juttatása az altalaj stabilizálására és tömörítésére.
inklináció
lat. inclinare "elhajolni"
1. Egy lejtő dőlésének mértéke 2. Földmágneses tér irányának a vízszintessel bezárt szöge.
interglaciális
lat. inter "között", glacialis "jeges, jéghideg"
Két glaciális szakasz közötti melegebb éghajlatú időszak.
intrúzió
lat. intrudare "behatolni"
A magma nagyobb tömegeinek behatolása szilárd kőzetek közé.
izoszeizta
A térképen az azonos erejű földrengéseknek kitett helyeket összekötő vonal.
izosztázia
gör. izosz "azonos", sztatisz "állás"
A földkéreg hidrosztatikus egyensúlyi állapotára vonatkozó elmélet (úszáselmélet).

K(vissza az elejére)
konglomerátum
lat. conglomerare "összegyúr, összeteker"
Durvaszemű törmelékes üledékes kőzet, a legömbölyödött szemcséket meszes, homokos, vasas vagy kovás kötőanyag szilárdítja (cementálja).
konkordancia *diszkordancia
lat. concordans "egyetértő, összhangban lévő"
A kőzetrétegek megegyező dőlésű és csapású egymásra települése.
konszolidáció
latin consolidare "megszilárdul"
A "laza" üledékek kőzetté válásának (diagenezis) egyik fázisa.
kontakt metamorfózis *metamorfózis
érintkezéses átalakulás
A benyomuló magma által leadott hő alakítja át az eredetileg "hideg" mellékkőzeteket.
kontrakció
lat. contractio "összehúzódás"
Zsugorodás pl. talajoknál vagy magmás kőzeteknél, hasadások, rések kialakulásával jár.
kozmogónia
gör. kozmosz "világ", goneia "létrehozás"
A világmindenség, szűkebb értelemben a bolygórendszerek fejlődésével foglalkozó tudomány.
kraton
gör. kratynein "megszilárdulni"
A földkéreg stabil, megszilárdult, konszolidálódott része, ellentétben a mozgékony (mobil) övezetekkel.

L(vissza az elejére)
lapilli *rapilli
lat. lapillus "kövecske"
Mozaik elemi darabja, dió vagy mogyoró nagyságú vulkáni szórástermék.
laterit
lat. later "tégla"
Talajfajta. Lateritbauxit: trópusi klíma esetén képződő bauxitváltozat.
láva *magma
Vulkáni kitörések alkalmával a felszínre ömlött izzó, megolvadt kőzet.
litorális
lat. litoralis "parti"
A tenger parti övezetében működő erők, folyamatok jelzője.
litoszféra
gör. lithosz "kő", szphaira "gömb"
A Föld legkülső övezete, amely a földkérget és az azzal mechanikai egységet képező felső-földköpenyt foglalja magában.
logaritmus
A b pozitív szám a alapú (a > 0; a nem lehet 1) logaritmusának nevezzük azt a kitevőt, amire a-t emelve b-t kapunk.
Jele: a^logab = b; A tízes alapú logaritmus: 10^lg b = b (A ^ jel hatványozást jelent)

M(vissza az elejére)
magma *láva
gör. "átgyúrt tészta"
Természetes kőzetolvadék, amely magasabb hőmérsékleten teljesen folyékony.
magnitúdó
lat. "nagyság"
A földrengés erősségének mértéke, amelyet a szeizmogramból állapítanak meg. A talajmozgás-amplitúdó logaritmusából számítják ki, az epicentrumtól való távolságtól függően, egy olyan mozgás logaritmusára csökkentve, amelynek önkényesen nulla értéket adtak. A Richter-féle skála használja ezt a kifejezést.
meander (meanderezés)
gör. Maiandrosz, ma Menderes, kanyargós folyó Kis-Ázsia nyugati partján
Erőteljes folyókanyarulat, elsősorban az oldalazó erózió következtében.
metamorfózis *kontakt metamorfózis
gör. "átalakulás"
Kőzetek ásványi állományának átalakulása a földkéregben, a nyomás és hőmérséklet változásai következtében.
metaszomatózis
gör. meta "át-", szóma "test"
Ásványok (kőzetek) kémiai úton történő átalakulásai egyes elemek kicserélődésével. Elsősorban magas hőmérséklet szükséges hozzá.
morfológia
gör. morf "alak", logosz "tan"
A földfelszín formáival foglalkozó tudományág.

O(vissza az elejére)
orogenezis
gör. orosz "hegység", genezisz "keletkezés"
Hegységképződés.

P(vissza az elejére)
paleo
gör. palaiosz "régi, öreg"
Paleobotanika, paleoklimatológia stb.
Pangea *kép
gör. pasz "egész", gé "föld"
Nagy, egységes őskontinens, amely a földtörténeti középkor során darabolódott szét.

R(vissza az elejére)
rapilli *lapilli
regionális
lat. regio "vidék, terület"
Nagy területre kiterjedő, pl. törésrendszer.
regresszió *ingresszió *transzgresszió
lat. "visszalépés"
A tenger visszavonulása.

S(vissza az elejére)
self
angol shelf "perem, párkány, szél"
Kontinentális párkány, a kontinenseknek a tenger tükre alatt fekvő pereme, amely a parttól az erősen meredek és a mélytenger felé húzódó kontinentális lejtő (mintegy 200 m-es mélységtől) kezdetéig terjed. Növekvő szerepe van a világ kőolaj- és földgázellátásában.
stressz
angol stress "feszültség"
A tektonikában azt a feszültségi állapotot jelenti, amely egy testben annak igénybevételekor létrejön. Irányított nyomásnak is szokták nevezni.
struktúra
lat. structura "szerkezet, összeállítás"

SZ(vissza az elejére)
szeizmikus
gör. szeizmosz "földrengés"
Földrengéssel kapcsolatos.
szeizmológia
gör. szeizmosz "földrengés", logosz "tudomány"
Földrengéstudomány, a geofizikának a földrengésekkel, azok regisztrálásával és a Föld belső szerkezetének vizsgálatával foglalkozó ága. A szeizmológia módszerei segítségével sikerült megérteni a földrengések keletkezésének körülményeit, megismerni bolygónk belsejének felépítését (pl. felfedezni a Föld magját).
szeizmológus *szeizmológia
gör. szeizmosz "földrengés", logosz "tudomány"
Szeizmológia kutatója, tudósa.
szinklinális *geoszinklinális *antiklinális
gör. szyn "együtt", klinein "hajolni"
Teknő, vályú. Morfológiailag süllyedék, benne üledékfelhalmozódás folyik.
szoliflukció
lat. solum "talaj, föld" fluere "folyni"
Talajfolyás.
sztratigráfia
lat. stratum "réteg", gör. graphein "írni"
Rétegtan.
szubdukció
lat. subducere "alávezetni"
Alátolódási folyamat, amelynek során az egyik kőzetlemez (litoszféra-tábla) a másik alá tolódik, az ún. szubdukciós övezetek mentén.

T(vissza az elejére)
tektonika
gör. tektonikosz "az építészethez tartozó"
Földkéreg-szerkezettan, hegység-szerkezettan.
tengeri letarolás
*abrázió
terasz
francia terrassa "lépcsőzetes terület"
Lépcsőzetes terület, melyet az aljzat kőzetébe vagy a saját maga által lerakott hordalékba bevágódó folyóvíz hoz létre.
terra rossa
olasz "vörös föld"
Téglavörös, iszapanyagban gazdag talaj, amely vízszegény vasvegyületeket tartalmaz; nedves, meleg éghajlati körülmények között jön létre, elsősorban kevésbé agyagos mészkőzeteken.
terresztrikus
lat. terra "föld"
Szárazföldi, pl. terresztrikus üledék; szárazföldön keletkezett üledék.
transzgresszió *ingresszió *regresszió
lat. transgresszio "átlépés"
A tenger előrenyomulása a szárazföld felé.

U(vissza az elejére)
utórengés
A nagyobb földrengéseket követő kisebb magnitúdójú rengések, számuk elérheti akár a több százat, vagy ezret is. Kisebb méretük ellenére a főrengés által megrongált építményekben komoly károkat okozhatnak.

V(vissza az elejére)
vulkanit
Kiömlési kőzet. Effuzívumoknak is nevezik őket.

W(vissza az elejére)
Wadati-Benioff öv *Benioff öv
Lásd: Benioff öv

Z(vissza az elejére)
zavargás *diszlokáció