Előszó

A hazai vadak után megjelent az éghajlatunkon egzotikusnak számító strucc is a tenyésztett állatok sorában. A szaporodó struccfarmok száma mutatja, hogy nem veszett ki az új iránti fogékonyság, vállalkozói kedv a mezőgazdaságunkból.

Fajtaismertetés napjainkban

XX. század végére a közönséges strucc a Struthio camelus maradt fenn földünkön. A többi szinte teljesen eltűnt.

A világ legnagyobb futómadarai repülésre képtelenek. Magasságuk eléri a 2.75 métert. Hátuk magassága 1.2-1.4 méter. Súlyuk tojók esetében 90-130 kg között, kakasoknál 110-150 kg között mozog. természetes körülmények között mindenevők, főleg leveleket fűféléket, virágokat, magvakat, gyümölcsöket, de apróbb állatokat is elfogyasztanak. Mind az öt kontinensen tenyésztik , húsáért, bőréért, tolláért, tojásáért. A közönséges struccok között megkülönböztetjük a vörösnyakút, kéknyakút és a feketenyakút.

Strucc félék (Struthioniade) a laposmellű madarak rendjének a családja. Ide igen erős törzsű, hosszú, legnagyobbrészt csupasznyakú, kis, laposfejű, fénylő nagy szemű, középhosszúságú, tompa, elöl lekerekített, csúcsán lapos és egyenes csőrű, magas, erős, combon sértékkel fedett, egyébként csupaszlábú, kétujjú madarak tartoznak, melyeknek két ujja közül a belső erősebb és nagyobb, mint a külső. Szárnyuk meglehetősen nagy, de repülésre teljesen alkalmatlan; tollazatuk foszlott, lobogó, farkuk meglehetősen nagy és rajta ugyanolyan hosszú bodros tollak fordulnak elő, mint amilyenek a szárnyon lévő evezőtollak. Szegycsontjuk vastag, erős, pajzsszerűen boltozott de taraj nincsen, valamint a rajta lévő izomzat is fejletlen. A hímek törzsének összes apró tollai feketék a szárny- és farktollak hófehérek. A nőstényeknél a törzs apró tollai barnásszürkék, csak a szárnyakon és farktájon lévő toll színezete feketés: evező- és kormánytollaik szürkésfehérek. Egy teljesen felnőtt hím strucc kb. 2.75 m magas, teljes hossza legalább 2 méter, súlya kb. 75 kg.

  1. Közönséges strucc (Struthio camelus L.) melyre jellemző vörös feje, alul fehér gyűrűvel szegélyezett vörös nyaka, vörös lábai és hússzínű, csúcsán szarusárga csőre. Észak-Afrikában Arábiában és Dél-Palesztínában az Eufráteszig honos.
  2. Masszai strucc (Struthio massaicus Neum) hasonlít az előbbihez, abban tér el a többitől, hogy a nyakát fedő fehér pehelyzete sűrűbb és tollazatának fekete árnyalata kevésbé sötét. Brit- Kelet Afrikában honos.
  3. Szomáli strucc (Struthio molybdophanes Reichen) csupasz testrészei szürkéskékek, csüdjének elülső részen a szarulemezek és a csőr is részben sárgásvörös, fejebúbján szarulemezecske van, továbbá nyakán a fehér gyűrű
    4.  hiányzik. A Szomáli-földön és a Gallák földjén honos egészen a Djuba folyóig.
  4. Vörös lábú strucc (Struthio australis Gurn.) színezetben alapjában a szomáli struccal egyezik meg, de csőre csak az ivarzás idején élénkvörös, egyébként szaruszínű, vörössel beszegve. Csüdjének szaruszínű pajzsai ivarzás idején élénk vörös színt öltenek és, hogy fejebúbján a szarulemezecske helyén csupasz terület van. Dél-Afrikában honos, de a Kap-földön és a búrok földjén már kipuszult.

A strucc sivatagi állat. Táplálékának legnagyobb része növényi eredetű anyagokból áll, de az útjába kerülő rovarokat, madarakat, emlősöket is fölszedegeti a földről, sőt a fénylő kődarabkákat és egyéb tárgyakat is lenyeli, különösen a fogságban. Nagyon sok vizet fogyaszt, de ha a szükség rákényszeríti a szomjúságot, napokig kibírja. A nemi gerjedelem idején gyakori a hímek közötti nőstényért vívott küzdelem, melynél a hatalmas és veszedelmes erejű viszik a fő szerepet. A párosodás után a hím párjával közösen fészekrakásra alkalmas helyet keres. A választás bokor mellett fekvő köves vagy homokos helyre esik. Fészke nagyon egyszerű és úgy készül, hogy a hím a talajba mélyedést kotor. Ebbe rakja le a nőstény tojásait úgy, hogy mindennap egyet, összesen átlag 15 tojást rak. Kiköltésben a hím is részt vesz: a nőstény kezdetben24-48 óráig ül a tojásokon s aztán váltja fel a hím, később a nőstény reggel 8-9 órától kezdve délután 4-5 óráig, a többi időben pedig a hím szorgoskodik a tojások kiköltésében, mely 42-52 napig tart. Ettől a szabálytól azonban a költés helyének éghajlati viszonyi szerint eltérések vannak. A tojások szabályos alakúak, mindkét hegyük csaknem egyenlően legömbölyített s fénylő héjuk nagyon kemény és vastag, színük sárgásfehér vagy világossárgás. Hosszuk 15-15.5 cm, legnagyobb átmérőjük 11-13 cm, súlyuk átlag 1442 g, vagyis kb. 24 tyúktojáséval egyenlő nagyságú. A tojásokból saját erejükből szüleik segítése nélkül kibújó kicsinyek 2 napig tehetetlenül fekszenek, s csak később tanulnak meg járni és futni. Két hónapos korukig sárgásbarna színű, a testtől elálló tollakkal vannak fedve, s ezért inkább sünökre, mint madarakra emlékeztetnek. Két hónapos korukban elvesztik serte tollaikat, s a struccéhoz hasonló tollazatot kapják meg: a hímek 3 éves korukban válnak ivaréretté. A strucc húsát, zsírját, tojásait és főleg tollait felhasználják az emberek. Ezért vadásszák, sőt kb. 50 év óta már nagy eredménnyel tenyésztik is. Ilyen strucctenyésztő telepek vannak ma a legrégibb algériai telepeken kívül a Kap-földön és Dél-Kaliforniában. A strucctoll-kereskedelem fő helyei: Alexandria, Velence, Marseille, Paris, Amsterdam és London. A legkeresettebbek az úgynevezett aleppói strucctollak, melyek a szíriai sivatagon élő struccoktól származnak.

A struccokat a Laposmellű madarak (Ratites) rendjébe osztják, ahová a következő madáralrendek tartoznak:

  1. struccok (Struthiones)
  2. nanduk (Rheae)
  3. kazuárok (Casuarii)
  4. moák (Dinornihes)
  5. madagaszkári-struccok (Aepyorinthes)
    6.

 

Vissza főoldalra