Az emberek táplálkozását alapvetően meghatározza a természeti környezet, az ott élő embereket körülvevő állat- és növényvilág. A sarkvidéken élő emberek rénszarvas- és fókahússal, hallal és moszatokkal élnek. A mi természeti adottságaink lehetőséget teremtenek a változatos táplálkozáshoz, hiszen nagyon gazdag állat- és növényvilág vesz körül bennünket.
Az emberi beavatkozás napjainkra nagymértékben megváltoztatta, átalakította a természetes növénytakarót. Az emberek számának növekedésével a zsákmá-nyolásról át kellett térni a termelő gazdálkodásra, a földművelésre és az állatte-nyésztésre.
A hagyományos társadalmakban a táplálékszerzés és az élelmiszer-előállítás a természet körforgásához igazodott. A táplálkozásnak kialakult egyrészt az évszakok váltakozásához alkalmazkodó, másrészt a társadalmi életmódhoz ido-muló rendszere, azaz különböző időszakokban szervezetünknek is különböző a tápanyagigénye, ill. egyes foglalkozásokhoz kötve is más-más mennyiségű és minőségű táplálékra van szükségünk. Elődeink sok tejterméket, gyümölcsöt, zöldségfélét fogyasztottak, szalonna darabbal rendkívül vékonyan zsíroztak, vagy sajtolt növényi olajat használtak. Rántás helyett savanyú tejjel, tejföllel habartak, kelesztett kenyér helyett lepényt vagy kásafélét ettek. Húst ritkán, főleg ünnepi ételként fogyasztottak, vagyis rendkívül egészségesen táplálkoztak. Manapság egyre kevesebb gombát, gyógynövényt, erdei gyümölcsöt gyűjtögető emberrel találkozhatunk.
A népi gyógyászat szinte minden betegségre tud valamilyen növényből készült teát, teakeveréket, főzetet. Sokuknak a hatását a gyógyszeripar is felfedezte és hasznosítja.
Ki hinné például, hogy a gesztenye már több ezer év óta fontos tápláléka az embernek? A gesztenyefák ugyanis rendkívül sokáig termőképesek, nem igé-nyelnek gondozást, s a termésükből készült liszt évekig eltartható.
Amíg az ember nem ismerte a tartósítási eljárásokat, csak a mindennapi gyűjtö-getésből tudott táplálkozni. Az élet fenntartása egyre biztonságosabbá vált az-zal, hogy újabb és újabb eljárásokat fedezett fel, dolgozott ki. Így jött rá az asza-lás, a lekvárfőzés, a hús tartósítás, a savanyítás és a tejfeldolgozás technikájára is.
Már a gyűjtögetések idején rájött, hogy a vad gyümölcsök, a különféle magvak pirítva, ütve kellemes ízűek lesznek és könnyebben emészthetők. A tűz meg-szünteti a csípős ízt, elpusztítja a mérgező anyagok egy részét, puhábbá, rágha-tóbbá teszi az ételt.
S mivel a tűz felfedezése szinte egyidős az emberré válással, így igen korán megismerkedett a pirított, sült étel ízével. Azonkívül, a tűz meleget adott, világított és elűzte a vadállatokat. Többek között ezen tulajdonságainak köszönhette, hogy a tüzet az ember különös tisztelettel vette körül. Mágikus erőt tulajdonítottak neki, rítusokat kapcsoltak hozzá. A tűznek tisztító ereje is van, hiszen bizonyítottan fertőtlenítő hatású.
Nézzünk néhány eszközt, melyek a nyílt tűzön való, a kövön való sütést, ill. a főzést szolgálják. "A paraszti kultúra egyik legnagyszerűbb terméke, a min-dennapi kenyér, hosszú fejlődés eredményeképpen alakult ki."