A Cékla

Származása:

A Földközi-tenger környékén őshonos. Vad alakban Elő-Ázsia sztyeppéin is megtalálták, innen került Ázsiába, ahol elsősorban Indiában terjedt el. Itt nemcsak étkezésre, hanem gyógyításra is használták. A görögök és a rómaiak is ismerték, mint az ún. szicíliai répát és a II-III. században már termesztették és étkezésre felhasználták. Magyarországon a XVII. században vált ismertté és Lippai a vörös, sárga és fehér változatát írta le. A modern étkezési céklarépa fajtákat a XIX. és XX. században ismertük meg

Növénytani ismertetése:

A libatopfélék családjába (Chenopodiaceate) tartozik. Kétéves növény. Gyökere karógyökér, mely mélyen a talajba hatol. 1-2 cm-es oldalgyökerei ennek két oldalán, átellenben helyezkednek el. Fogyasztható része a répatest, amelynek kialakulásában részt vehet a szik feletti és alatti szár, valamint a karógyökér. A szik feletti szár jelentéktelen. Tulajdonképpen csak a fejet képezi. A szik alatti szár a gömbölyű, a karógyökér pedig a hosszú répatestek kialakításában játszik döntő szerepet. A répatest alakja lehet gömbölyű, lapos vagy hengeres. A hús színe szerint lehetnek fehérek, sárgák vagy vörösek. A vörösek a legkedveltebbek, nálunk csak ezeket termesztik. Levelei az első évben tőlevelek, a másodikban szárlevelek. Szára a második évben képződik, virágot és termést is ekkor hoz.

Táplálkozási jelentősége:

A cékla a növényi rostok közül nagyobb mennyiségben pektint tartalmaz.

A pektin jelentős vízkötő képességű, melynek köszönhetően lerövidíti a béltartalom áthaladásának idejét a bélcsatornában, megakadályozva ezzel a székrekedés kialakulását. A vízen kívül a bélcsatornában epesavakat, zsírsavakat és koleszterint is képes megkötni, így a felszívódásukat csökkenteni. A pektinre jellemző, hogy a vékonybélben gátolja a tápanyagok felszívódását, mely hatás kedvező cukorbetegség esetében, s mivel jótékonyan befolyásolja a szénhidrát anyagcserét, ritkábban fordulnak elő vércukor ingadozások. A fogyókúrás, energiaszegény étrendben is óriási szerepük van.
A vitaminok közül jelentős a fólsav, B1 és B2 vitamintartalma, melyek segítik a növekedést, szükségesek a hámszövet, nyálkahártyák, idegek egészséges működéséhez. Fontosak a szénhidrát anyagcserében.

Az ásványi anyagok közül jelentős a kálium, nátrium és magnézium tartalma, melyek növelik az ellenálló képességet, szükségesek a szív, izmok, idegrendszer, agysejtek működéséhez. Fontos szerepük van méregtelenítésben, vérnyomás stabilitásában a pH és a vízháztartás egyensúlyában.

Élelmiszeripari felhasználása:

Legnagyobb felhasználója a konzervipar, amely salátát és ún. bébicéklát hoz forgalomba, ezen kívül különböző bébiételekbe is bedolgozza. A fajtaválaszték kialakítását elsősorban ezek az igények szabják meg. A minőségi mutatók mellett fontos tényező a cékla formája is. Az utóbbi években a savanyúságon kívül más termékeket, nektárt, céklaport, sűrítményt is készítenek.

Gyógyászati felhasználása:

A cékla gyógyhatásai: vérképző, a sav-bázis egyensúlyt, a máj anyagcsere folyamatait szabályozza, valamint tumorsejtek szaporodását gátló hatása is van.
A céklát főként salátaként, étel-kiegészítőként fogyasztják, a növény gyógyhatása kevéssé ismert, bár a népi gyógyászatban már régóta vérképzőnek ismerték. A huszadik századi orvosok ezt babonának tartották, mígnem klinikai vizsgálatok igazolták, hogy a népi megfigyelés igaz. Mivel kiderült, hogy a céklalé valóban segít a vörösvérsejtek regenerálásában és szaporodásában, sok helyen kiegészítő gyógymódként ajánlják vérszegénység, leukémia és malária esetében. Az indiai ajurvédikus orvoslás szintén kiváló vérképző gyógynövényként említi a céklagumót. Ezen kívül a májbetegségek, székrekedés és egyes bélbetegségek kezelésére használták, sőt a hagyományos indiai „bőrgyógyászat” mitesszerek, pattanások és korpásodás ellen is javasolták és javasolják ma is.